Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Juhász R. József
JUHÁSZ R, JÓZSEF 324 digra a saját dolgaimat is csináltattam velük, egyszerűen probléma volt nyomdát találni. Akkorra már sikerült néhány dolgot ezen a bizonyos emberkén keresztül kinyomtatni, feketén. Elkobozták, mikor rájöttek, mi van, csak pár darab maradt meg belőle. A képeslapok mind megmaradtak. Utána egy dobozt gyártottak le nekünk, amibe bele voltak rakva ezek a képeslapok. 15 embertől kétkét képeslap, tehát az ember egyiket megtarthatta, a másikat pedig elküldhette: rendes képeslap formájúra készült. S a képeslapon rajta voltak a nevek hátul, és rá volt írva, hogy „Nemzetközi Művészképeslap Album”, mint a Stúdió érté fesztiváljának a katalógusa. Tehát azok szerepeltek benne, akiket hívtunk a fesztiválra. Ebből aztán komoly botrány lett, a gazdasági rendőrségre is behívattak minket. Mi eközben a háttérben megegyeztünk, így semmit nem tudtak ránk bizonyítani. Ennyi volt az előzménye. És akkor jött a második fesztivál. Az már egy érdekesebb dolog volt...- A PEN Club megalakulásánál te ott voltál?- Igen, ott voltam, és szerintem tagja voltam, igen, Grendelékkel voltunk valahol Pozsonyban. Azt tudom, hogy volt egy összejövetel a PEN Club kapcsán, a Grendel benne volt, nem tudom, ő indítványozta vagy ő szervezte, de emlékszem egy összejövetelre, ahol kifejezetten ezért mentünk Pozsonyba, valamilyen klubba, valahova a külvárosba... Püspökin a kultúrházba. Erről igazából sokat nem tudok. Nem vettem részt kifejezetten munkában, csak a megalakulásánál voltam ott. Jött ez a bizonyos második fesztivál. Akkorra tehát megvolt az aláírásgyűjtés, a fesztiválra pedig kimentek a meghívólevelek, meg volt hirdetve. Azonnal behívattak a járási nemzeti bizottságra, hogy mi ez már megint. Pár hónappal azt követően, hogy ekkora botrányt kavartunk az aláírásgyűjtésekkel! Megint egy nemzetközi akció, ahol mindenféle furcsa emberek jönnek össze és ráadásul ez a képeslap-album, amelynek ilyen háttere van. Akkor már behívattak az etikai bizottságra, hajói emlékszem, vagy valami ilyesmire, a párton belül. Oda is beállítottam rövidnadrágban, úgy, ahogy kell, nyár elején, fesztivál előtt. Szerintem ez napokkal lehetett a fesztivál előtt, mire eljutott a tudatukig, hogy ugyanaz az ember csinálja a két dolgot: Juhász József. Volt ebben a képeslap-albumban egy meztelen nős kép, és megkérdezték, hogy ez meg micsoda. Ennek semmi köze az esztétikához. (...) Próbáltak ijesztgetni, amit csak el tudsz képzelni, mindenbe belekötöttek, nem engedték, hogy terjesszük ezt a képeslap-albumot, viszont nem tiltották be a fesztivált. Nem mondták azt, hogy nem szervezhetjük meg, ezért gondolom, hogy ez napokkal előtte lehetett. Viszont küldtek oda egy embert. És ez az ember a kulturális osztálynak volt a vezetője, szintén nem emlékszem a nevére, de ez nem is fog eszembe jutni. Szlovák neve volt, de azért valamennyire beszélt magyarul. És természetesen a Csemadokvonalon is az összes pártos ott volt a fesztiválon, egész végig. Kiküldtek egy kamerást az OKVTČM klubtól, nyilvánvaló volt, miért, nekünk ugyanis volt saját kameránk. Berta András vette fel nekünk akkor a dolgokat, és mindent felvett. Akkorra már volt egy másik mail-art kiállítás. Az összes kép ki volt állítva, mert ez nem értékközpontú művészeti irányzat, úgyhogy bárki küldhetett bármit. Ott már hívtunk másokat is külföldről. Ukrajnából például ott volt egy Fodor Géza nevű, állítólag alternatív költő, de semmi köze nem volt az alternatív irodalomhoz. Kicsit modernebb volt, mint a többiek, de ott nem igazán jellemző az ilyesfajta
