Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Janics Kálmán†
-Az MKDM-en segített ez a Nyugat-Szlovákia. Mert itt négyszázezer magyar van, és ezek közelről nézték az eseményeket. Mellettünk szavaztak, úgyhogy óriási többségünk volt tulajdonképpen.- A doktor úrnak 1990 elején az volt a véleménye, hogy kellene egy kereszténydemokrata, egy szabadelvű és egy baloldali magyar párt. Fönntartja ezt a véleményét?-A gyakorlatban ez így pontosan nem vált be. De valóban, hiányzott akkor is a baloldal, ezt néhányszor ki is mondtam, hogy a baloldali magyar nem mer mukkanni.- Miután tiszteletbeli elnök lett, mennyire kérték még ki a véleményét a döntésekről?- Nem kérték ki. Úgy eljöttek néha beszélgetni, tájékoztattak is, de a véleményemet kikérni, nem állíthatok ilyesmit. Én örültem is neki, mert akkor nem hagytak volna békében, akkor hiába nem vagyok elnök.- Szóval az MKDM-et elsősorban a nevével, a tekintélyével segítette.- Hát igen. Szóval mindenkivel szemben, akivel bármiféle vita keletkezett, az volt az álláspontom, hogy létre kell hozni a magyar kereszténydemokrata mozgalmat. Mindenképpen és mindenáron. Még megmondom a leglényegesebbet: kérem, a XX. században volt egy párt, amelyik mindig megvolt és még mindig megvan, ez a kereszténydemokrata párt, keresztény párt. Ez megvan mindenhol. A többi mind megbukott, szétesett, vége lett, és ezért mondtam, hogy ilyen pártot kell nekünk is alapítani, aminek reménye van az örök életre. Mert a politikából nem tudják kiütni a kereszténységet, hiába, az nem megy. Szóval azért is álltam én ki olyan keményen a kereszténydemokrata mozgalom mellett, mert ugye voltak olyan irányzatok, hogy most már az nem kell, arra nincs szükség, néppárt lesz, ilyen párt lesz, olyan párt. És mindenkinek azt mondtam, hogy nézd: aki nem nagy keresztény, soha templomot nem látott belülről, az is, ha egy kis esze van, nem fogja támadni a magyar kereszténydemokrata mozgalmat, hanem támogatni fogja. Ez egy olyan erő, amely itt működik közöttünk, és sikeresen szervezi a társadalmat ebben az évszázadban. Sőt, már a múlt században is volt. Úgyhogy én ezzel érveltem, hogy olyan kötélbe kell kapaszkodnunk, amely erős és nem szakad el, és ilyen például ez a keresztény mozgalom. Ennek alapján kell pártot szerveznünk. És elég keményen áll még ma is a mozgalom. Az Együttélés, az ugye gyöngébb most.- És hogyan alakult a viszonyuk a szlovák kereszténydemokratákkal?- A lehető legrosszabbul. Én nem is találkoztam a Čarnogurskýval. A Čarnogurský volt nálam, de még akkor én nem voltam se képviselő, se semmi, még a forradalom előtt, 89 augusztusában. Ott a másik szobában beszélgettünk, adtam neki ajándékba az egyik könyvemet is, el is vitte. S a Mikloško is vele volt. És nagyon kellemesen, jól beszélgettünk, értettük egymást, és mondtam, hogy a magunk részéről támogatnánk minden mozgalmat. De még akkor 309 JANICS KÁLMÁN
