Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Janics Kálmán†
JANICS KÁLMÁN 310 nem volt forradalom, utána jött minden csak. Szóval akkor találkoztam vele, és később nem.- Nem is próbáltak tárgyalni?- Nem, valahogy nem. Ők megijedtek tőlünk. Ők - a Čarnogurskýéknak énszerintem az volt a nézete, hogy vigyázni kell arra, nem elveszteni a szlovák társadalmat, mert ha a magyarokkal kezdünk barátkozni, akkor leégünk a politikában. Ezt én csak gondolom, de ez lehetett nekik az alapállásuk. És van is ebben valami. Mert annyira sovinisztára van nevelve a szlovák társadalom manapság, ugye, hogy ha ők elkezdtek volna komolyan, mondjuk, egyetérteni a magyarokkal, akkor meg is bukott volna a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom a választáson. És ezt ő tisztán láthatta, a Čarnogurský is. Ezért vigyázott arra, hogy fölöslegesen ne barátkozzon velünk. Ugye bizalmas kis beszélgetések voltak, de valami egész komoly összejövetel nem. Mondom, hogy voltak nálam kétszer, amikor még forradalom se volt, de mikor már lett forradalom, és ők is képviselők voltak, meg én is, pártvezérek, akkor már nem találtak meg engem.- Önök sem próbálkoztak kapcsolatot teremteni?- Voltak olyan kezdeményezések, de olyan egyéniek csak, ismerkedtek, de olyan komoly kapcsolat nem volt, hogy leültünk volna beszélgetni, hogy segítsük egymást, és hasonlók. Az szóba se került, soha. A Zilizi, az emellett volt, de hát ő mindig túlméretezte a dolgot, mindig olyat akart, amit pont akkor még nem lehetett intézni abban a formában, ahogy ő akarta.- Most már jobbnak látja az együttműködés esélyeit?- Fogalmam sincs róla. Nekem már nincs semmi kapcsolatom velük. Bugárral néha levelezünk, karácsonyi üdvözletei küldünk, de nem tudok semmit. Ha egy kis aktivitást mutatnék, hogy elmennék, akkor hívnának is, de hát elmúltam már hatvan éves, negyedszázada. Tudja, hány éves vagyok? Nyolcvanöt leszek. (...) No, mondok valamit. Ez az összetűzés és ez a harc köztünk és az Együttélés között, az elég éles volt azért. De igyekeztem én is tompítani, és ők is, úgyhogy sikerült úgy el hallgattatni saját magunkat. Nekem az alapnézetem az volt, és ez most is megvan, amit előbb is kifejtettem, hogy ez egy nagyon komoly alapja a politikai szervezkedésnek, a kereszténység. És mikor megalakult ez a demokrácia, mondtam, gyerünk a kereszténységbe kapaszkodni! Ez egy nagyon jó eszköz annak is, aki teljesen istentelen. Ezt támogassa, mert a nép ebben hisz, és ezt kell átadni a tömegeknek. Nem pedig kitalálni mindenféle frázisokat, amik úgy is csak egy-két hónapig léteznek, egy-két évig, aztán eltűnnek. De már a múlt században volt kereszténydemokrata mozgalom. Ennek utánanézegettem, és láttam, no és nagyon erős volt, ugye, a két háború között, a Keresztényszocialista Párt, Esterházy János.- Még a végén azt kérdezném meg, hogy mik voltak a doktor úr elképzelései 89- ben, amikor kiderült, hogy komoly változások várhatók?
