Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Hunčik Péter

tést vagy tiszteletbeli doktori címet kapott. Amelyikre a Žantovský és Šaša Von- 297 dra meg Kŕižan el akart menni, arra ugye mentek el mint közelebbi tanácsadók, de nem volt olyan hónap, hogy legalább egy külföldi utam ne lett volna. Ez volt rövid európai út, Szicília, Palermo, de szerepelt köztük Kanada, Amerika, Japán, Délkelet-Ázsia is, ahova az elnök nevében el kellett menni. Ennek volt egy nagyon izgalmas része, hogy mi nem nagyon tudtunk szelektálni. Nagyon kezdetleges stádiumban volt a protokoll, Havel mellett mindig volt néhány mutatós fiatal csaj, akik próbáltak ott protokollfőnökként szerepelni, de igazi protokoll még nem volt abban az időben. Egyebek között Schwarzi volt a szűrő. Jöttek meghívások személy szerint nekünk, azt neki kellett bemutatni, és ő mondta, hogy erre érdemes elmenni, vagy ezt nem vállalhatjuk el. Emlékszem arra a meghívásra, melyet ketten kaptunk Martinnal a világ egyik legintenzívebb kurzusára és ötnapos találkozóra az Egyesült Államokba egyetemi tanárok, akadémikusok, különböző vezetők részvételével, ahol a meghívó szerint annyi mindent meg fogunk tanulni Amerikáról, hogy másnak egy év kellene hozzá. A meghívót Schwarzenberg átnézte, és mondta, ez jó, menjetek el. Mi elmentünk Martinnal Amerikába, és az ötnapos ottlét alatt tudtuk meg, hogy tulajdonképpen ki hívott meg bennünket, és hova mentünk el, hogy Moon atyának, a nagy koreai egyházlapító Moon atyának a rendezvényén vettünk részt. Mikor leszálltunk, és fogadtak bennünket New Yorkban, akkor mondták el, hogy semmi vész, Moon atyánál már volt Meóiar is valamikor, volt Klaus is, most az elnöki hivatalt vették célba, és bennünket kettőnket hívtak meg. Amikor Martin Bútora megtudta, hogy a találkozó utolsó előtti napján a vacsorán személyesen Moon atyával fogunk találkozni, akkor valami gyomorgörcsre hivatkozva azonnal repülőgépre ült, és hazautazott, hogy neki itt ne kelljen megjelenni. Ja, még Šútovec is ott volt a parlament alelnökeként. Rögtön elmagyarázta, hogy ő németül nagyon szépen beszél. így én lettem a csehszlovák delegáció vezetője, aki díszasztalnál Moon atyával együtt vacsorázott. Ez csodálatos dolog volt, mert ott volt az orosz pénzügyminiszter, a lengyel szejm elnöke, tehát ilyen nagyságok voltak. Magyarországról valami gazdasági miniszter volt ott, és két és fél órán át hallgattuk Moon atyát, aki előadta az elméletét arról, hogy ő isten után az első isteni jellegű teremtmény, és mi a szerepe a világban, és mit fog csinálni. Szavait fordították angolra, de röhögött rajta az egész főasztal, persze nem lehetett kimutatni nevetésünket, harapdáltuk az asztalkendőket, mert néha a hasátverte, néha a derekát, felhúzta az ingét, a puszta hasát verte, és csattogott a hasa, és mondta koreai nyelven, hogy az isten itt van az én hasamban, és a tolmács ugyanúgy felhúzta az ingét, és ő is elkezdte verni a hasát, és mondta angolul, hogy Isten ott van Moon atya hasában. Aztán Moon atya megfordult, és elkezdte a vesetájékát verni, és csattogtatni, és mondta, a hanami, az isten a vesémben is benne van, a tolmács ugyanúgy csinálta. De az az 500 ember, aki az ő híve volt, s velünk szemben ült, mélységes komolysággal figyelte őt. Mi vendégek meg ott voltunk, mint a foglyok abban a hatalmas házban, ahol ő lakott New York mellettn és nem tudtunk elmenni, mert nem volt cipőnk, mert a belépéskor le kellett venni. A szejm elnöke csak bökdösött, hogy menjünk, hagyjuk itt az egészet.

Igen ám, de nem tudtunk kimenni, mert nem volt cipőnk. Elmentünk vécére másfél óra után, és ott akartuk kibekkelni. Kiderült, hogy a vécén biztonsági szolgálat emberei állnak, tévék voltak, ugyanazt közvetítették, mint bent, a biztonsági emberek pisilés után elkezdtek enyhén és udvariasan böködni bennün-HUNČÍK PÉTER