Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Hunčik Péter

294 magyar, sem a német kitelepítettek, hogy megfelelően tudnánk dokumentumokkal argumentálni, ezért ebbe a megoldásba mindenki belement egészen addig, amikor április végén vagy május elején, akkor, amikor már az utolsó gyűlés volt, Duray Miklós informálisan megkeresett, és azt mondta, hogy az Együttélés nevében közli, hogy ők ebbe nem mehetnek bele, ezt nem tudják elfogadni. A kérdésre, hogy mi ennek az oka, lakonikus rövid válasz volt: Havel cseh, bennünket a szlovákok telepítettek ki, és egy cseh elnök ne kérjen bocsánatot tőlünk azért, amit a szlovákok tettek.- Ennek volt következménye, hogy az Együttélés nem fogadta el?- Igen, mert a Havel elnöknek volt egy előzetes feltétele, amit szintén mindenkinek elmondtam az alakuló gyűlésünkön, hogy csak akkor érvényes ennek a bizottságnak a döntése, ha egyhangú lesz, és volt egy nagyon fontos mondata, „raz a navždy”, egyszer s mindenkorra ezt az ügyet lezárjuk. Tehát nem lesz tovább Beneš-dekrétumok nyitogatása, szakmailag lehet róla vitatkozni, de politikailag ezzel a bocsánatkéréssel és azzal a megoldással, amit végül is ők saját maguk javasoltak, amerikai magyar mintára, ezzel ezt lezárjuk, egyhangú döntésnek kell lenni. Azért vett részt a teljesen súlytalan Néppárt is ebben, mert arról is vita volt, hogy nekik ott kell-e lenni vagy nem, hiszen az MKDM-ből, innétonnét kivált pártütő csapat ez, nincs mögötte senki, de végül abban egyeztünk meg, hogy épp az egység miatt, ha bejegyezték őket, ne lehessen azzal argu-Az elnök és tanácsadója - Václav Havel és Hunčík Péter (Fotó: Fórum Intézet archívuma)