Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hunčik Péter
HUNČÍK PÉTER 290 ben a legszűkebb körben történtek meg, és a legszűkebb körbe tényleg azok az emberek tartoztak, aki vele 8-12 éve együtt dolgoztak.- Melyik kocsma volt ez?- Az U černého vola. A külügyminisztériumi hivatal magasságában 200-300 méterre a vártól. Emlékszem, Žantovský ugrott nekem borzasztóan üvöltözve, az orrom előtt lebegtette másnapi PrávcA., hogy miket fecsegtem ki, és nem volt rá fölhatalmazásom. Én tényleg beszéltem újságíróval, tényleg elkövettem azt a hibát, addig tanácsadóként nem adtam interjút, illetve itthon adtam sokszor, de ki figyelt a szlovákiai lapokra. Én valóban beszéltem az újságíróval, és volt egy olyan elemzés, amely szerint a Beneš-dekrétumok bizonyos része már úgysem érvényes, hatályát vesztette. És én ezt elmondtam az újságírónak, vagyis azt, hogy a Benešdekrétumok bizonyos része már hatályát vesztette, a többit pedig meg lehet nagyon könnyen oldani minden presztízsveszteség és politikai, gazdasági veszteség nélkül, tehát akkor oldjuk meg most stb. Ez természetesen úgy került a Právo lap címlapjára, hogy „Peter Hunčľk tvrdí, že niektoré Benešove dekréty už sú neplatné”. A csehek számára ez sokkal érzékenyebb téma, mint Szlovákiában, mert ne felejtsük el, hogy 3 millió németet telepítettek ki. Döbbenetes volt, hogy ez után a cikk után rövidesen megjelent a prágai várban három német úr, akik bejelentkeztek, valamelyik szudétanémet egyesület nevében jöttek érdeklődni, hogy hogy is lesz majd ezek után tovább. Mind a három német úr nagyon elegánsan fölöltözve, kis táskácskával jött, és a kis aktatáskájukból az egy-másfél órás beszélgetés alatt előkerültek mindazok a dokumentumok, amelyekről a magyarokkal kapcsolatban elmondtunk, hogy nem tartottuk meg. Ők viszont még a vad menekülés idején is ügyeltek arra, hogy ezeket az alapvető dokumentumaikat, már aki túlélte, magával vigye, és egyszerre csak 45 év után bevonultak, és azt mondták, hogy itt vannak a dokumentumok, itt volt az én házam, ez volt a kertem, ez volt a földem. Nem mondom hogy ez mindenkinek így megvolt, de annak a három úrnak megvolt, és ők azt állították, hogy a Németországban élő döntő többségnek ugyanígy megvannak a papírjaik. Én kérdeztem is tőlük, hogy véleményük szerint, mit jelentene a németeknek a kárpótlása, és ők valami 870 milliárd német márkát mondtak. Én el sem tudtam képzelni ennyi pénzt, nem tudtam, hogy ez mennyit jelent Csehszlovák költségvetésben. Žantovskýt az elnök állította le nagyon tisztességesen, és mondta, hogy fölösleges erről most már beszélni, a cikk megjelent, tudjuk, a kommunisták írták, akik még inkább irtóztak a Beneš-dekrétumoktól, hisz annak idején ők voltak ennek a kiötlői, akik Benešt rávették erre a dologra. És volt még egy nagyon érdekes momentum, ami tökéletesen jellemzi Schwarzenberg nagyon csavaros eszét és gondolkodását. Schwanzerbergről én nagyon sokat gondolkoztam, és olyan végletekig mentem el, hogy teljesen degenerált arisztokratáról van szó, aki néha egészen úgy tudott viselkedni a nevetésével, a vigyorgásaival, a kommentárjaival vagy pedig egy zseniális színész arisztokratáról van szó, aki képes eljátszani a tökéletes hülyét, miközben az agya nagyon-nagyon jól forog, és amikor ez a megoldás kijött tőle, amit most fogok mondani, akkor döbbentem rá, hogy a másik verzió az igaz, és az, hogy egy nagyon jó eszű emberről van szó, aki nagyon sokszor a hülye vagy buta ember álarca mögé bújt csak azért, hogy legyen ideje, területe, helye átgondolni a választ. Tudniillik Schwarzenberg úr azt mondta, hogy itt jogi analízisekre lesz szükség, ezt megbeszéltük a komisszióval is, tehát a négy
