Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hunčik Péter
magyar párt vezetésével, és ott is megegyeztünk abban, hogy őrajtuk nyolcukon kívül, tehát pártonként két-két emberrel, azaz nyolc emberrel létre kell jönni egy másik bizottságnak, amelyben nem lesz egyetlen magyar sem, mert ez szakértői bizottság lesz, cseh és szlovák. És a szakértői bizottság ítéli meg a Beneš-dekrétumokat jogilag, de csak kizárólag jogilag, és én - s ezt már nem tartalmazta a Havellel történt megállapodás - a nyolc embernek a javaslata alapján kértem föl, hoztam létre a cseh és szlovák bizottságot, s a kérés az volt, hogy minősítsék, hogy az akkori jogrend, a nemzetközi jog szerint a magyarokra és németekre vonatkozó Beneš-dekrétumok a nemzetközi joggal és a csehszlovák joggal összhangban voltak-e, és az emberi jogi normák keretei közül nem lógnak-e ki. Ezt a kérdést javasolta a nyolc ember, és ezt a kérdést tettem föl annak a két embernek, akit a bizottságba meghívtam a szlovák és a cseh oldalról. A szlovák oldalról Gabriel Brenkát, aki a külügyminisztériumban a jogi részleg igazgatója vagy vezérigazgatója volt, a cseh szakértő pedig egy akadémikus volt, akit Schwanzerberg javasolt, mondván, csakis őt hívhatod meg, mert ő volt az, aki Beneš dekrétumait annak idején jogilag előkészítette. Adjunk neki egy esélyt, hogy helyrehozza a hibáját, mondta Schwanzenberger. És (...) ez az akadémikus vállalta is a feladatot. Sem Brenka, sem pedig a cseh akadémikus nem járt ezekre a gyűlésekre, tehát a nyolc magyarral történt megegyezésen nem vettek részt, ehhez én is ragaszkodtam, ők is, de a nyolc magyar politikus is egyetértett azzal, hogy a két bizottság ne kommunikáljon egymással, nehogy az jöjjön ki a végén, hogy a magyarok meggyőzték a jogászokat, hogy őszerintük alakítsák ki a véleményüket. Én persze folyamatosan tájékoztattam a politikus bizottság tagjait, és az volt a döbbenetes, hogy a két jogi szakértő bizony hamarább egyetértésre jutott, mint a magyar politikusi csapat. Brenka doktor alapállásához tudni kell, hogy a volt Csehszlovák Szocialista Köztársaság Külügyminisztériumában volt már valamilyen funkciója, aztán a forradalom után még egyet előre is lépett, ezek szerint nem volt olyan nagy párttag, és valószínűleg megérezte, hogy most az ő további sorsának az alakulása majd attól is függ, hogy ő most egy modern, haladó gondolkodású jogászként jelenik meg vagy pedig az 50 év előtti jogi normákat támogató maradi, elmaradott és nemzeti irányban gondolkodóként. Ezt pontosan megértette, és számára nem is volt lényeges, és nem véletlen, hogy olyan gyorsan pontot tudtak tenni a dolog végére. A cseh szakember pontosan tudta, miről van szó, és elég világosan elmondta, hogy ő akkor erre parancsot kapott, és neki csak a jogi kereteket kellett megállapítani arra, amire ő parancsot kapott. A jogrend persze a háború utáni jogrend volt, s itt a bosszú teljesen mindennapos volt, lásd például a németek kitelepítését, és tulajdonképpen sokkal jobb lett volna, ha csak a Beneš-dekrétumok szellemében járunk el a németekkel, mint ami valóságban történt, hisz akkor, 91 végén már kezdtek megjelenni az első írások arról,, amikről nekem Bohumil Hrabal már a nyolcvanas években beszélt. A pszichiáter és amatőr történész Petr Príhoda körül kialakult csoport ekkor már írásokat jelentetett meg a kitelepítés során elkövetett szörnyűségekről. Hrabal tudniillik, akivel nagyon jó kapcsolatban voltam, a 80-as években, amikor a Zsebcselek c. könyv készült, nagyon sokat jártam hozzá, és beszélgettünk, nemegyszer említette ezeket a dolgokat. Ő említette azt, hogy Brünn alatt a Karvináról deportálandó németeket, akiket Bécs irányába hajtottak, Brünn alatt volt az utolsó megálló a határ étlépése előtt, mintegy tízezer embert nagy karámokba betereltek éjszakára, kijöttek a bosszúszomjas városiak, és azt rájuk gyújtották, és ott állítólag rengeteg ember elpusztult. Petr Príhodáék azt állították, 291 HUNČÍK PÉTER
