Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hodossy Gyula
HODOSSY GYULA 246 jött vissza, és miért nem egyenesen haza, hiszen már izgatottan várják. Összehívtunk egy országos közgyűlést, azzal a szándékkal, hogy ott megválasztjuk majd Durayt elnöknek, csakhogy ő a hazatérését és az elnöki szerepvállalást feltételekhez kötötte. Az egésznek a lényege az volt, hogy ő miniszter akar lenni a szövetségi kormányban, mégpedig nemzetiségi miniszter. Ezt sikerült is megbeszélni és elfogadtatni a VPN-esekkel, mire hazajött, beültettük őt egy autóba, és felvittük Prágába. Úgy emlékszem, ez egy szerdai napon volt. Ott aztán az történt, hogy a csehek nem szavazták meg a nemzetiségi posztot.- Nem tudod, mi lehetett az oka?-A csehek egyértelműen kijelentették, hogy a magyar nemzetiségi kérdést Szlovákiában kell megoldani. Nekik nem érdekük, hogy legyen egy föderális miniszter, aki a nemzetiségi ügyekkel foglalkozik. Csehországban nincsenek nemzetiségek, legalábbis nem olyan számban, hogy az indokolttá tenné egy ilyen funkció létrehozását. Szlovákiában viszont más a helyzet, ezért a szlovák kormányon belül hozzanak létre ilyen posztot. Csakhogy Duray nem elégedett meg a szlovák kormánnyal. Pedig a szlovákok ezt akkor simán megszavazták volna. Ez történt szerdán, és másnap, csütörtökön reggel megjelent az újságban, hogy Duray Miklós pártot alakít. Rögtön kiviláglott, hogy Miklós kétutas politikát folytat. Miközben tárgyalt Karcsiékkal arról, hogy mit hogyan s miképpen kellene tenni, ezzel párhuzamosan új mozgalmat kezdett szervezni. S itt jön be a képbe megint a Csemadok. Duray a csemadokosokkal kezdte el építeni a másik tömörülést, a későbbi pártot. Ki tudja, akkor is megtette volna-e, ha bekerül a csehszlovák kormányba, valószínűleg igen, de most már mindegy. Nekünk azt mondta: „Tehetetlenek vagytok, nem tudtok ti elintézni semmit, veletek nem lehet pártot alapítani." Meg azt is mondta, hogy a szlovákokban nem lehet megbízni, mert azok átverik a magyarokat. Pedig a szavazás nem ezt bizonyította, a szlovákok egyhangúan megszavazták a javaslatunkat, ettől függetlenül Duray azt hajtogatta, nem lehet bennük megbízni.- Mennyire kísérted figyelemmel a járásban, illetve Szlovákiában országos szinten a különböző személyi változásokat, gondolok a vezetőcserékre, és mennyire tudták befolyásolni ezt a helyi politikusok?- Nem volt ez olyan egyszerű dolog. Képzeld el, aki azelőtt még párttag se volt, így aztán minden társadalmi mozgásból ki volt rekesztve, a politikában szinte semmihez sem értett, egyik pillanatról a másikra parlamenti képviselő lehetett, miniszter vagy éppen bankigazgató. Egy-egy pozíciócserét 24-48 óra alatt meg kellett szervezni. Polgármestereket kellett keresni, közben azért arra is ügyelni kellett, hogy az illető értsen is ahhoz a munkához. Nagyon izgalmas volt ez a dolog. Telefonáltunk, futkostunk mindenki után, győzögettük az embereket, vállalják el ezt, vállalják el azt. Nagygyűléseket szerveztünk, folyamatosan tájékoztattuk az embereket, itt helyben a kultúrház előtt, mert sehova se fértek be. Elmondtuk, ki mondott le, kit kell leváltani, kinek a helyére ki került, szóval folytak az események.- A sajtóban ugyanezt nem lehetett volna megtenni?
