Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hodossy Gyula
-A sajtóban is folyt a tájékoztatás. Akkor már megjelent a Nap, s az Új Szó... Az Új Szó szerepe, ugye... Az Új Szó a kommunista párt lapja volt, annak irányába, ha rövid időre is, de nem volt meg a bizalom, tehát érthető oknál fogva gyorsan kellett az FMK-nak egy új napilapot alapítani. Aztán alakultak más lapok is, mint például a Reflex, amelyet Fülöp Tóniék hívtak életre Komáromban. Ez is egy izgalmas dolog volt akkoriban.- Elérkeztünk a 90-es évekhez. Mennyire vettél részt a választási felkészülésben, mondjuk a kampányban az FMK részéről?- Már említettem, hogy az én politikai szereplésem kilencven elején abbamaradt. A cserkészszövetség elnöke lettem, s mint olyan, nem vehettem részt pártpolitikai mozgásokban... A legelején, mikor a kooptálások voltak, akkor még igen, akkor még aktív voltam.- Mennyire változott meg a státuszod, pontosabban az életed 89 után?- Nem tudom, mi az igazság, mert azt is mondhatnám, teljesen megváltozott, meg azt is, hogy egyáltalán nem változott meg. Fia ahhoz viszonyítjuk, hogy 79 és 89 között állandó letiltások, zaklatások között kellett élnem, akkor teljesen más lett a helyeztem. A szervezőmunkát illetően viszont minden maradt a régiben. Én sohasem tudtam nyugodt tempóban élni, mindig teljes erőbedobással dolgoztam. Amikor kiléptem az aktív politikai életből, átálltam a cserkészmozgalom megszervezésére.- Hogyan tettél szert cserkészkapcsolatokra, pontosan hogy történt az átállásod?-Lelkes Tibor barátom, aki szintén Dunaszerdahelyen élt, levelezett Bodnár Gáborral, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség akkori ügyvezető elnökével, már a régi időkben is. Teljesen véletlenül találtak egymásra az Ifjúsági Magazinban. Tibor leközölt egy apróhirdetést a magyarországi lapban, hogy amerikai fiatalokkal szeretne levelezni, mert ő amolyan műszaki zseni, akinek ilyen meg olyan alkatrészek, diódák és a jó ég tudja, mik kellenek - ehhez én nem értek -, s ezeket nálunk nem lehetett akkoriban beszerezni. Bodnár Gábor válaszolt neki, akiről Tibor azt hitte, egy tizenéves srác, és csak írogatott neki folyton, hogy most küldjél ezt, küldjél azt, és a küldemények rendre megérkeztek. Egyszer aztán egészen véletlenül a cserkészszövetség fejléces papírján érkezett a válasz Tibornak. Jött utánam, hogy hallottam-e már valamit róluk, mármint a cserkészekről. Ez még a kommunista időkben volt. Mondtam, hogy persze, hallottam, meg olvastam is, és adtam neki egy-két könyvet, hogy tudjon utánanézni, mi is az valójában. Azt is mondtam neki, tudja meg pontosan, ki az a srác, akivel levelez. Amikor Tibor megkérte őt, „írjál magadról valamit, ki vagy te, mivel foglalkozol", akkor Bodnár Gábor küldött neki egy csomagnyi könyvet magáról, és megírta, hogy ő már 70 éves, és a cserkészek ügyvezető elnöke. Jött aztán Tibor kétségbeesve hozzám, hogy nézzem, kivel levelez ő már évek óta, s nekem adta a könyveket, teljesen átruházott rám mindent, mert őt az ilyen dolgok nem nagyon érdekelték. Én megörültem neki, és levelek útján megismerkedtem Bodnár úr-247 HODOSSY GYULA
