Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hodossy Gyula
-Az egyik rögtön az elején, valamikor 90 januárjában, a másik meg tavasszal, májusban vagy júniusban lehetett. Keményen meg kellett dolgozni értük, s ezt mindenki meg is csinálta becsületesen. Tudni kell hozzá, hogy ez alatt a félév alatt gyakorlatilag egyikünknek sem volt munkahelye. Mindenki abban a reményben dolgozott, hogy majd a kialakuló társadalomban ki-ki megtalálja a maga helyét. Én úgy februártól vagy márciustól kezdve a Csallóköznél voltam, mondjam, szerencsés helyzetben, mert onnan kaptam valamennyi fizetést. Viszont tudtam, hogy többeknek körülöttem nincs munkahelye, és mégis becsületesen végezték a feladatukat.- Voltak-e információid a Csemadokban zajló eseményekről?- Azt tudom, hogy a Független Magyar Kezdeményezésben a kommunistákkal szemben, úgy általában, igen nagy volt az ellenőrzés, ami teljesen jogos volt. Akiket lépten-nyomon feljelentettek, azoknak nem volt kedvük együtt dolgozni azokkal, akik a kommunista hatalom kiszolgálói voltak. Szerintem a Csemadokban a nagy kivárás ideje uralkodott el kezdetben. Akárcsak az írószövetségben. Mind a kettőben furcsa dolgok történtek azelőtt. Vegyük például az én esetemet. Beszéltem az Iródiáról, amit végül is betiltottak, és következett a mindenféle hercehurca. Egy év meghurcoltatás után végül is nem tudtak rám bizonyítani semmiféle „szocialistaellenes” cselekedetet, a központi pártbizottságon hajlandó volt fogadni egy „elvtárs’’, akit arra kértem, nem lehetne-e már az eljárást leállítani ellenem, mire ő azt mondta, szerinte is le kéne állítani, mert butaság az egész. Csak előbb kellene beszélni Rácz Olivérrel, hogy vonja vissza a feljelentést. írtunk egy levelet Rácz Olivérnek, aki a Csehszlovák írószövetségnek volt a valakije, talán a magyar szekció elnöke. A lényeg az, hogy a magyarokkal szemben, ha problémájuk akadt valakivel, mindig úgy jártak el, hogy kerestek egy megfelelő magyart, akivel aláíratták a feljelentést, aminek alapján működésbe lépett a gépezet. Ezt alkalmazták a Csemadokban, az írószövetségben és mindenütt, attól függően, hogy a kiszúrt egyén tevékenysége kihez, melyikhez állt közelebb. Mindez köztudott volt, ezért történhetett meg, hogy a változtatás helyett a kivárást részesítették előnyben. Éppen ezért határozott úgy a Független Magyar Kezdeményezés, már a dolgok legelején, hogy minél előbb értesíteni kell Durayt, azaz, hogy gyorsan tájékoztatni kell mindenről, ami november második felében történt. November 23-án megdőlt a kormány - erre jól emlékszem -, és lemondott Jakeš, a fiúk pedig nyomban felhívták Durayt telefonon, és közölték vele, azonnal jöjjön haza, mert most már elérkezett a mi időnk, hát cselekedni kell.- Ki telefonált Duraynak?-Azt hiszem, Öllös Laci. Duray azt felelte, hogy neki ezt még át kell gondolnia. Naponta hívták őt, és ő csak folyvást azt hajtogatta, hogy még át kell gondolni az ügyet, s egyszer csak megjelent a pesti TV-ben, és elkezdett nyilatkozni a szlovákiai magyar helyzetről. Mindenki ledöbbent. Hogy lehet az, hogy a magyar TV Amerikában megtalálta Durayt, s aztán hirtelen kiderült, Duray Magyarországon van. Gyorsan menjen hozzá egy küldöttség! Tóth Karcsi és Öllös Laci Pestre utaztak, és megkérdezték Duray Miklóst, mi volt az oka, hogy inkognitóban 245 HODOSSY GYULA
