Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hodossy Gyula
HODOSSY GYULA 242 - Az előszele már annyira benne volt a levegőben, hogy csak az nem vette észre, aki nem akarta. Csupán azt kellett észrevenni, mi történik a Szovjetunióban vagy akár Magyarországon. Én akkor betegápolóként dolgoztam a somorjai kórházban. Februárban fizetetlen szabadságot kértem november elsejétől egy esztendőre. Elkezdtem intézkedni, gondolván, nekem ősszel fontosabb dolgom lesz, mint betegápolóskodni. Megérzésemet igazából még magamnak sem tudtam elfogadhatóan megindokolni. Elhatároztam, hogy végigjárom a klubokat, előadásokkal a szlovákiai magyar irodalomról, meg egyebekről, mert hiszen az előadókörutak akkor már korántsem az irodalomról szóltak, hanem arról, hogy mi nem jó a társadalomban, mi történik az országban vagy itt Közép-Kelet-Európában, és mi játszódik le, egyáltalán mi van másutt. Milyen példa az, amit követni lehet, mert mi teljesen ki vagyunk zárva a normális életből. Az emberek sokszor értetlenül néztek rám, és azt kérdezték, te írni akarsz, ugye? Persze, hogy tudták, itt majd valami más lesz, mint addig volt, de hogy mikor, nem is sejtették. Én sem. Mégis utólag úgy vélekedtek, hogy én már februárban tudtam, mi fog bekövetkezni novemberben. Ezt persze nem tudhattam, de úgy általában mindenki érezte, hogy változás várható. Ősszel volt Tóth Lajos, az egykori, méltán nagyhírű Vörösmarty Klub elnökének születésnapja, 89-ben volt az ötvenedik. Már nyáron elhatároztuk, hogy ez alkalom lesz arra, hogy a klubvezetőkkel, a régebbiekkel is, valamint a szlovák és magyar értelmiség egy részével nála találkozzunk. Listákat állítottunk össze, ki jöhet számításba, kivel érdemes, illetve kivel kell kapcsolatot fenntartanunk. Végül összeállt a névsor, kiket fogunk meghívni. Világi Oszkárt pedig felkértük, jogászként legyen a segítségünkre, nehogy valami felesleges bakit kövessünk el.- Milyen bakira gondoltatok?-Amiből valakinek is komoly kellemetlensége származhatott volna, mert akkor már a hatalom igen ideges volt. Számunkra világos volt, bármilyen titokban szervezzük is a találkozót, bármennyire körültekintően válogatjuk is ki a meghívottakat, a háromszáz ember között - ugyanis ennyivel számoltunk - biztosan ott lesznek a titkosrendőrség besúgói is. Tehát úgy akartuk megszervezni a találkozót - mert hát valójában annak szántuk -, hogy senkit se tegyünk ki fölösleges meghurcolásnak. Minden a törvényesség látszatát keltse. Oszkárnak se volt mindegy, hogy ilyen titkos találkozó szervezésébe bekapcsolódik-e, hiszen ha kiderül, biztosan kirúgják az állásából. Mondhatom, nagyon tisztességes volt, és alapos körültekintéssel igazított útba bennünket. Szervezkedésünknek e találkozó összehozása volt az egyik része. A másik egy magyar politikai tömörülés megalakítása. Ez teljesen más sínen futott, amiről még Tóth Lajos sem tudott. Tóth Karcsi ötlete volt. Feleségével, Sándor Nórával spekuláltak azon, hogy szükség lenne valamilyen új szervezetre. Tóth Karcsinak volt az ötlete, hogy a születésnap lesz a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy külön összehívjuk azokat, akik nevükkel vállalják ezt, írunk egy nyilatkozatot, amelyet mindenki aláír. Húszhuszonöt embert mégsem lehet egyszerre lecsukni. Még csak lehetetlenné tenni sem lehet egyszerre.- Mikor fogant meg e kettős összejövetel szervezésének a gondolata? Karcsi és Nóra agyában mikor kristályosodott ki a mozgalom létrehozásának terve?
