Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Hodossy Gyula
HODOSSY GYULA 236 fogva itt fogsz tanulni, fiam.’’ így lett belőlem pár esztendő múltán szakképzett autószerelő.- A szüleidnek mi volt a foglalkozása?- Mivel eléggé népes család vagyunk, anyum a háztartást vezette, de azért néha itt-ott munkát is vállalt, apum pedig a Slovlik konzervgyárban munkásként dolgozott. Amikor 1948-ban hazakerült az orosz fogságból, mindjárt ott helyezkedett el, s ott töltötte el élete nagy részét. Ez a Slovlik eredetileg keményítőgyár volt, amit előbb vágóhíddá alakítottak át, s csak később lett belőle zöldség és húsfeldolgozó nagyüzem. Apum segédmunkásként kezdte, de csakhamar megbízták azzal, hogy segítsen átszervezni a céget húsfeldolgozóvá. Ő kereskedelmi iskolát végzett, így a kollektívában az egyik legmagasabb szintű műveltséggel rendelkezett. Biztosan ezért figyeltek fel rá. Mivel a cég Trencsénhez tartozott, gyakran jártak le hozzá a központból, s mint jó szakemberrel, aki kitűnően tudott szervezni, meg is voltak vele elégedve. Csakhogy következett a második lépcsőfok, be kellett volna lépnie a pártba. Biztatták is őt erősen, hogy ilyen jó lesz, meg olyan jó lesz, nagyszerű vezető válik majd belőle. Apum azt válaszolta, hogy ez lehetetlen: három évig volt orosz fogságban, így igen jól tudja, milyen a kommunizmus, őt ott ütötték-verték, ezért hát senki ne kívánja, hogy lépjen be a kommunista pártba. Mi lett a válasz? Apumat elvitték, és három napig fogva tartották a rendőrségen, majd másfél évre egy ostravai szénbányába helyezték át vájárnak, mert az országnak épp ekkor arra volt szüksége. így aztán nem lett belőle vezető, sem semmi más - becsületes ember maradt.- Mennyire hatott rád ez az eset?- Nehezen tudnám megfogalmazni. Apum sohasem beszélt a sorsáról, a múltról szinte semmit sem mondott, ez amolyan tabu volt nálunk. Persze engem annál inkább izgatott, mi minden történhetett a múltban, s mennyire érintették az események a családunkat... De aput hiába faggattam... Amikor a múltra terelődött a szó, ő mély hallgatásba burkolózott. Lehet, hogy éppen ez váltott ki bennem nagyfokú érdeklődést az olvasás iránt. Már gyerekkoromban is, ha olvastam, leginkább a dolgok történelmi háttere érdekelt.- Volt valaki a családodban, aki valami módon irányította érdeklődésedet, vagy csupán autodidakta módon gyarapítottad műveltségedet?- Ebben a dologban teljesen magamra kellett hagyatkoznom, de a művelődés iránti vágy mérhetetlenül nagy volt bennem. Mi is lehetne más az ilyen fiatalember, mint autodidakta? Ráadásul különc voltam. Részben hagytam magam sodortatni a sors által, lásd a pályaválasztásomat, ám ugyanakkor igyekeztem mindenkitől függetleníteni magam. Tizenhat éves voltam, amikor a szüleimtől elköltöztem albérletbe, Mariska nénihez. Bérbe vettem tőle egy nyári konyhának készült kis házikót, volt vagy kétszer két méter az alapterülete, és berendeztem magamnak. Ez lett az én hálószobám, konyhám, ebédlőm, fürdőszobám, vagyis minden célnak megfelelő otthonom. Igen jól megvoltam benne, csak éppen pénz kellett hozzá, pénz az önálló élethez, ami azt jelentette, hogy kereseti for-
