Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Dolnik Erzsébet
- Térjünk vissza november 17-hez. Az érdekelne, amikor ti lejöttetek a térre, és rendszeresen esténként tüntetések voltak, találkozók, hogy a munkásréteg mikor kezdett felocsúdni, és az utcára menni, mert én azt láttam és tapasztaltam, hogy akkor volt a diákoknak igazán sikerük, amikor bejelentették a szakszervezetek, hogy ők is a diákok mellé állnak. Léván, a lévai járásban volt erre példa, olyan eset, hogy már a diákokon kívül esetleg munkás, értelmiségi is megszólalt és hallatta a hangját?- Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy Léván éppen nem a diákok tüntettek elsősorban. Itt egyetlen főiskola sem volt. A középiskolásoknak azért eléggé behatárolt lehetőségeik voltak, és nem is voltak elég érettek ehhez. Nálunk a városban elsősorban felnőttek tüntettek. Sajnos, azt nem tudom megmondani, hogy a szakszervezet, mint testület, mikor kapcsolódott hozzá, nem tudom. Ezt a Névery Zoltán tudná megmondani, ugyanis a Névery Zoli elejétől kezdve az egyik fő mozgatója volt a lévai eseményeknek. Valójában a lévai politikai ténykedésünknek egyik legfőbb szereplője a Névery volt, mint FMK-s. Ő személyesen is nagyon közeli kapcsolatban volt - azt már tőle kell megkérdezni, honnan és mióta ismerték egymást - a VPN lévai szervezőivel. A járási nemzeti bizottság 89 utáni első elnöke egy bizonyos Sahlingerová Éva volt, és Névery Zoli abban az időszakban a helyettese volt. De ők már előtte ismerték egymást. De ugyanúgy az összes többi. Mindazok, akik a különböző tisztségeket betöltötték, többnyire Névery Zoli ismeretségi köréhez tartoztak. Nekem Névery Zoltán valójában új ember volt, mert a Csemadokba sem kapcsolódott be aktívan. Természetesen mi is megismertük egymást, támogattuk is abban, hogy ő legyen a jelöltünk erre a bizonyos járási bizottsági elnökhelyettesi funkcióra.- Ezt tényleg így hívták, hogy járási nemzeti bizottság? Ilyen előkészítő bizottságok voltak?-Volt egy koordinációs tanács, abban is ő működött. Én most a hivatalra gondoltam. A járási nemzeti bizottság (ONV) nem is olyan régen alakult átjárási hivatallá. S ő annak lett az alelnöke. Sahlingerová volt a Lévai JNB első ellenzéki elnöke - még a régi megnevezések szerint - de már új emberekkel. A koordinációs tanácsban is ő dolgozott a magyar mozgalmak képviseletében.-Vajon az tényleg törvényszerű volt, hogy akik Csemadok-tagok voltak, azok az Együttélés tagjai is lettek, vagy esetleg már tudtatok új embereket is toborozni.- Igazság szerint akkor nem néztünk utána, nem jegyeztük fel, ki jött a Csemadokból. Léván a Csemadokba tömörültek a magyarok, függetlenül attól, hogy formálisan tag volt-e vagy egyszerűen csak magyar, aki valamit tenni akart magyar vonalon, vagy legalább részt akart venni a rendezvényeken. Léván akkor nagyon visszaesett a magyarok lélekszáma, hisz már akkor messze túl voltunk a deportáláson, kitelepítésen és betelepítésen. Tehát amikor már a 89-ben a rendszerváltás bekövetkezett, már jóval 20% alatt volt a lévai magyarság részaránya. A 2001-es népszámláláskor már csak 15,6% volt a magyarok lélekszáma. Tehát aki magyarként valamit tenni akart, az valamilyen módon kötődött a Csemadokhoz. Az MKDM-be is elég sokan jelentkeztek, de valóban elsősorban 165 DOLNÍK ERZSÉBET
