Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Dolnik Erzsébet

162 - Abban az időben harminckettő vagy harminchárom pedagógus volt plusz az

igazgató. Abból hárman voltunk magyarok, a többiek közül persze volt olyan is, aki tudott magyarul. A lényeg az, hogy az egyik kollégával - történetesen szintén matematika szakossal - lementünk a diákokkal a térre, itt is volt kulcscsörgetés, lelkesedés.- Most ez hot történt? Emelvény volt?-A főtéren, nem is pódium volt, az emlékmű része egy emelvényszerű talapzat, arra álltak a szónokok. Néhány kommunista tisztségviselő megpróbált odamenni és élére állni az eseményeknek, kérték, engedjék, hogy ők is szólhassanak (Mesár, a városi pártbizottság elnöke és mások). Mivel a jelenlévők kifütyülték őket, lassan eloldalogtak. Aztán volt még néhány további tüntetés. Az egyik ilyen tüntetés éppen a Kóka Rozália műsora alatt volt. Előbb a kultúrházból néztük, majd egy kicsit megszakítottuk az előadását. A néhány tüntetés mellett rögtön elkezdődött az együttműködés keresése a szlovákok és magyarok között olyanynyira, hogy már az első esti tüntetésen Zoller Misi fel is szólalt a nevünkben, elmondta, hogy mi magyarok is együtt vagyunk veletek stb., hasonlóan, mint ahogy Pozsonyban is elhangzott ilyen felszólalás, illetve beszéd. Aztán elkezdtünk közös rendezvényeket szervezni. Például akkor volt itt Langoš, meg Snopko. Tehát nem a VPN, hanem a szlovák és magyar ellenzékiek közösen. Közben elkezdtünk járni Nyitrára is. Oda én jártam általában, érdekes módon az FMK és az MKDM részéről nem emlékszem, hogy volt-e ott egyáltalán valaki Léváról.

Duray Miklós és Dobos László az Együttélés közgyűlésén (Fotó: Méry Gábor)