Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Dolnik Erzsébet

konzervatív, katolikus embernek ismertem. Bennem erőteljesebb volt a nemze- 159 ti beállítottság, és ebből kifolyólag hozzám közelebb állt az Együttélésnek a filo­zófiája, ideológiája. Az viszont tény, hogy kicsit mi is rájátszva erre az egészre, magunk is mondtuk, és már úgy váltunk ismertté rögtön a kezdetek kezdetétől, hogy mi vagyunk a tipikus példája a szlovákiai magyarságnak. A Csemadokban működő, a lévai magyarság életét szervező három ember három pártba és majd­nem azonos funkcióba is kerültünk. Úgy emlékszem, Zoller Misi országos szin­ten elnökségi tag volt, Csáky Pali meg én mindketten alelnökök voltunk aztán éveken keresztül, én az Együttélésben, Pali az MKDM-ben.- Újváry Laci szerepe?- Az Újváry Laci helyzete úgy alakult, hogy (ez az én feltételezésem) ő ugyan ment volna, vagy jött volna az Együttélésbe, de ahhoz túl liberális volt. Az MKDM-be semmiképpen sem, mert ő ateistának vallja magát, és menet közben rájött arra, hogy sajnos az a bizonyos múlt is kísért a mai napig. Ugyanakkor pó­tolhatatlan szerepet vállalt a Csemadokban.- Viszont fontos volt a jelenléte, hogy a kultúrát szervezze.-Annál inkább, mivel ahányan voltunk annyi felé kerültünk. Zoller Misi ugyan Lé­ván maradt, de sajnos gyorsan meghalt. Tulajdonképpen a kultúra majdhogy­nem teljes egészében a Lacira maradt. A mai napig az egyik legaktívabb szerve­zője Léva kulturális életének, ezt egyesek nem is veszik jó néven.- Innen kezdődött aztán a ti politikai pályafutásotok, politikai ívetek. Csáky Pa­li az MKDM-ben, te az Együttélében. Ezek után milyen gyakran jöttetek még ösz­­sze ún. kerekasztal beszélgetéseken, fórumokon, amikor le tudtatok ülni, be­szélgetni, nem voltak közöttetek valamiféle súrlódások épp amiatt, hogy azért más-más színezete van mindhárom pártnak.-Voltak, de nem olyan mértékűek, mint országos szinten.- Nem ment rá a ti emberi kapcsolatotok?-Nem, egyáltalán nem. Sőt! Az ugyan tény, hogy a lévai Csemadokból kiváltunk és tulajdonképpen 89-cel megszűnt az a fajta félig-meddig háttérben, meg titko­san szervezett megbeszéléssorozat, aminek segítségével tudtuk a lévai magyar­ságot, a magyarság életét valamennyire befolyásolni. Nem volt rá szükség. Vi­szont folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, mert rengeteg olyan esemény volt, amikor egész egyszerűen szükséges volt az együttműködés mind országos, ^ mind helyi szinten. (Például tüntetések szervezése a Mečiar-kormány idején). Másrészt az emberi kapcsolatok már mélyek voltak, tényleg jó értelemben vett nagyon jó barátság alakult ki mindannyiunk között, úgyhogy nemcsak alkalom­szerűen, hanem rendszeresen megbeszéltük a dolgokat és hát mi voltunk a szervezői aztán a lévai értelmiségi találkozóknak is. Ezek végül is arra a tapasz­talatra épültek, amit mi 89 előtt szűk körben itt Léván tenni tudtunk. Úgy gon­doltuk, amikor már nagyon elvadultak a viszonyok a pártok között, meg renge-DOLNÍK erzsebet

Next

/
Thumbnails
Contents