Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Dolnik Erzsébet
DOLNÍK ERZSÉBET 154 gyarországi civil szervezeteknek). Ők névre szóló írásbeli meghívót kaptak. A legtöbben el is jöttek, még Prágából, Brünnből is, elsősorban az egyetemi klubok vezetői. Természetesen sokan Magyarországról jöttek autókkal. A hatalom is készült, az Ipolyság felől érkezőket a temető előtt várakozó rendőrök megállították (elsősorban a magyarországi autókat), és aztán többet bevittek autóstól a rendőrségre, ott elvették tőlük az útleveleiket, hiába próbálták mondani, hogy erre nincs joguk, egyszerűen elvették tőlük, kikérdezték őket, mit keresnek itt, mit akarnak, többek között Kiss Dénes költőt, és másokat is. Akkor már tudták, hogy itt egy nagyszabású rendezvény lesz. Az ünnepi beszédet követően nem a megszokott rövid, félórás műsor volt, hanem két és fél, háromórás műsor következett az emlékműnél. Beszédet is mondtak a magyarországiak és a főiskolás klubok vezetői is.- Ha már itt tartunk, akkor maradjunk még. Ki szerettem volna külön térni a megemlékezésekre, mert én részese vagyok a megemlékezéseknek napjainkban, és mindig visszaemlékeztek, és azt mondjátok, hajdanán mindig megvolt a diszkrét bája, össze tudtatok jönni. Akkor ez mind annak köszönhető, hogy ezek a meghívók kimentek névre szólóan, aztán jöttek a maguk kockázatára? Már akkor is a himnusszal zártatok, vagy ez még nagyon kockázatos volt?- Nem az a lényeg, hogy volt, vagy nem volt himnusz. A koszorzási ünnepség műsora nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan alakult ki. Akkor még a járási Csemadok- titkárság abban az utcában volt, amely az Oroszlán Szálló mellett vezetett az akkori autóbusz-állomásra (jelenleg Soltész tér). Ábel Gábor volt az a személy, aki elbírálta a műsorunkat.- Ha már itt tartunk, meg akartam kérdezni, hogy te mikor és kitől vetted át a Csemadok-elnökséget?- A Csemadok elnöke voltam egészen 1992-ig. Még az elnökség előtt egy ideig klubvezető voltam, a klubrendezvényekért egyébként ez után is felelős voltam. Tulajdonképpen a 60-as évek elején kezdtem el a Csemadok vezetőségében dolgozni. Először krónikát vezettem, aztán kultúrával foglalkoztam, és sok más funkciót is betöltöttem, az utolsó időszakban voltam az alapszervezet elnöke. Abban az időszakban, amikorén elnök voltam, Csáky Pali volt az alelnök, Zoller Misi pedig a titkár. Mi hárman húztuk tulajdonképpen a Csemadokot. Visszatérve a megemlékezésekre, Ábel Gáborhoz jártunk, mert mindig a Csemadoknak kellett jóváhagyni az egyes rendezvények műsortervét, tartalmát. Ez nemcsak Léván volt így, hanem mindenütt a Csemadok titkárságain. Először csak koszorúztunk. Semmi más nem volt, csak koszorúzás. Ez a 80-as évek elején lehetett. A következő évben azt mondtuk, hogy legyen akkor már egy vers is. Rábólintottak, jó, legyen vers. A következő évben: legyen egy beszéd is, jó, legyen, de tudni akarták, ki fogja a beszédet mondani, és le kellett adni a beszéde szövegét is. Természetesen nem volt zűrös a beszéd. Akkor március 15-ét még nem ünnepeltük, csak április 19-ét, a nagysallói csata emlékművénél. A következő évben már a beszéd, vers és a koszorúzás mellett eldöntöttük, legyen rövid kultúrműsor is. Minden évben valamit hozzátettünk. Egyik évben már volt díszőrség is. Természetesen népviseletbe öltözött lányok, fiúk álltak az emlék-
