Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)
Dolnik Erzsébet
Rózsa Ernő, Bauer Győző, Bauer Edit (Fotó: Fórum Intézet archívuma) mű mellett. Ez a folyamat 1989-ig tartott, amint már az előzőekben említettem (a titkosrendőrök jelenléte, a magyarországi vendégek zaklatása stb.). Erről egyébként készült egy videofilm. Csáky Pali mondta az ünnepi beszédet, szép kultúrműsor következett, a himnuszt is beleértve. Egyik kolléganőm férje jött kamerával (Mádéi Lajos), méghozzá kérés nélkül, és felvette majdnem az egészet. A Panoráma keretében sugárzott felvétel is rajta van, beleértve azt a részt is, amit az osztályomban készített a Panoráma stábja a diákokról. A himnuszt illetően nem is terveztük, hogy elénekeljük, csak úgy spontán kezdtük el az ünnepség végén. Fényképek is készültek a videón kívül - nagyon aranyos, amint egy titkosrendőr áll a fa mögött, és csak a fejét dugja ki mögüle, meg hasonló jelenetek... Ez a megemlékezés volt az egyik ok a sok közül, ami miatt be kellett volna fejeznem a tanítói pályafutásomat. Itt már jött egy nagyon komoly számonkérés, az igazgatómnak is konkrétan megmondták, hogy ez az 1989. április 19- ei ünnepség elfogadhatatlan. Az igazgatómat már többször figyelmeztették miattam. Tulajdonképpen nem volt olyan járási pártbizottsági ülés, hogy a nevem ne merült volna fel, és ne fejezték volna ki nemtetszésüket az illetékesek. A pedagógiai szakközépiskolában szerintük maximálisan követni kell a párt ideológiáját, én ezt nem teszem. Az igazgatóm eddig tudott védeni a tanításban elért eredményemre hivatkozva, de ekkor aztán megmondta - a becsületére váljon, többször figyelmeztetett, próbáljam meg visszatartani magam -, ő nem tud tovább az iskolában tartani. Azt válaszoltam, hogy nem akarok neki ártani, de magamtól nem mondok fel, és ezt se fogom abbahagyni. Aztán a koszorúzás után LXJ VLU 00N _ __Io o
