Popély Árpád - Simon Attila (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989-1992) - Elbeszélt történelem 1. (Somorja, 2009)

Dolnik Erzsébet

egyszerre ugyanazon a rendezvényen a Hajós, a Szőttes, az Ifjú Sziveknek egy csoportja, Komáromból a Dixiland, egy kamarazenekarnak nevezhető együttes, fellépett a Bodonyiék zenekara, úgy emlékszem, hogy a Zseliz Énekkar, természetesen a helyiek, ez azt jelenti a Csemadok népművészeti csoportja, iskolás gyerekek stb. Az is előfordult, hogy például az esti órákban három helyszínen párhuzamosan ment a műsor. Az éjszakai órákban még olyan film vetítésére is sor került, mint például a Koncert című film. Képzeld el a hangulatot, mikor egy szabadtéri színpadon vetítjük a filmet és a résztvevők együtt éneklik a Talpra magyart! Levetítettük a Tanú című filmet egy alkalommal, úgy, hogy a kommunista párttól engedélyt kaptunk a lejátszására azzal, hogy a Zoller Misi elhitette velük, hogy ez egy szocialista film.- Volt műsorvezetője is ennek a rendezvénynek?- Persze, a Csemadok részéről Csáky Pali üdvözölte a nézőket, a műsorvezetők pedig váltakoztak. A párt részéről nem volt külön beszéd, de mindig ott volt egy megbízott személy. Ezen a rendezvényen történetesen Smidtné Eördögh Zsuzsanna, akit valaha tanítottam, és akkor már a VNB kulturális osztályán dolgozott. Színmagyar régi lévai családból származott, de már szlováknak tartotta magát. Néhányszor megkérdezte, nem túl zűrös-e egy-egy rész, de nyíltan nem szólt bele, talán azért is, mert a tanítványom volt. Természetesen jelen volt néhány titkosrendőr is, akiket már látásból ismertünk. A lényeg az, hogy egy ilyen rendezvény (1988) alkalmával, amikor jelen volt a kommunista párt megbízottja, és ott volt még jó néhány titkos rendőr, akiket úgy látásból ismertünk, berobogott egy magyarországi ismerős, odajött hozzám és közölte, hogy hozott egy autónyi anyagot, hova lehet tenni. Kirázott a hideg, amikor láttam egy személyautót zsúfolva könyvekkel. 1988-ban, amikor már mindenkit ellenőriztek, hogy ez hogy jutott át a határon, nem tudom... Gyorsan kellett megoldást találni: Most hova tegyem ezeket a könyveket a titkos rendőrség szemeláttára?! Hála Istennek a szüleim ott ültek a szabadtéri színpad előtt, anyukámnak azt mondtam, hogy most ne kérdezze, hogy mit csinálok, adja oda a lakáskulcsát. Elvittük a könyveket az édesanyámék lakására (egy háromszobás lakótelepi lakás), fölhurcoltuk, a lakás tele lett könyvekkel. Utána persze jött a következő kérdés, mit csináljak a könyvekkel, mert ezeket el kellett volna juttatni Csehországba, miközben megkaptuk Magyarországról az üzenetet, hogy a csehek már tudnak a módszerünkről, figyelik a könyvek útját. Másnap kellett volna csomagolni és küldeni a megfelelő címekre. Szerencsére éppen akkor jött Lévára egy barátunk Magyarországról, és figyelmeztetett, hogy már egy darab könyvet se adjunk a postára, mert abban a pillanatban lebukunk mi is és ők is. Utána a Bába Piroska nénihez kerültek ezek a könyvek, a fia jött el értük, elvitte az édesanyjához, de azt már nem tudom, mi lett a sorsuk.- Emlékszel rá milyen jellegűek voltak ezek a könyvek?-Persze, politikai jellegű, ellenzéki, szamizdat kiadványok, de szépirodalmi művek is olyan szerzőktől, akik már évek óta index alatt voltak. Tehát Magyarországon is voltak ilyen nehezen kivédhető bakik. Aztán következett az az időszak, amikor már az iskoláinkkal kapcsolatban rengeteg probléma látott napvilágot.