Petőcz Kálmán (szerk.): Magyarországi szlovákok. Nemzetközi konferencia, Somorja, 2007. szeptember 27. - Disputationes Samarienses 11. (Somorja, 2008)
Kaltenbach Jenő: Kisebbségi jog Magyarországon (1990 - 2006)
60 Kaltenbach Jenő Kicsit leegyszerűsítve, közjogi önkormányzatiságról akkor van szó, ha a szóban forgó testületnek legalább szervezeti, funkcionális és gazdasági önállósága van. A kisebbségi önkormányzatok közjogi jellegét nemcsak megválasztásuk módja, hanem az „utalásos” jogi szabályozásuk is alátámasztja.28 Ez azt a benyomást kelti, hogy a kisebbségi önkormányzatok a települési (esetleg az ún. köztestületi) önkormányzatokhoz hasonló jogállású szervezetek. A fent említett autonómia-jogositványok közül a kisebbségi önkormányzatoknak (a települési önkormányzattól eltérően) tulajdonképpen csak az első van meg, de a másik kettő, részben vagy egészben hiányzik. Miközben saját szervezetéről a törvény korlátái között maga dönt, hiányoznak az ún. kisebbségi önkormányzati ügyekre vonatkozó szabályok, azaz a funkcionális autonómia tartománya üres. A kisebbségi joganyag tehát nem határozza meg azoknak a közügyeknek a körét, amelyekben az önkormányzat autonóm döntéseket hozhat. E helyett kisebbségi ügyekben a települési önkormányzatok döntenek, amelyekben a kisebbségi testület csak rész vehet. Ez nem önkormányzati, hanem participációs jog.29 Ráadásul az együttigazgatási jogosítványok gyakorlása számos esetben - részben a pontatlan szabályozás miatt - nehézségekkel jár, mert a települési önkormányzatok erőfölényükkel (vissza)élve, azokat megszorítóan értelmezik, vagy ignorálják. A kisebbségi biztos éves jelentései tele vannak az ilyen jogesetek leírásával. Az egyik legvitatottabb együttdöntési jog a kisebbségi oktatási intézmény vezetőjével kapcsolatos munkáltatói jogok gyakorlásában való kisebbségi önkormányzati részvétel. Mindebből egyenesen következik, hogy nehezen vagy egyáltalán nem különíthető el a közpénzek azon köre, amellyel a kisebbségi önkormányzat rendelkezik, hiszen ez közfeladatfüggő dolog. így aztán nem meglepő, hogy a jogalkotó mindezidáig adós maradt a kisebbségek kulturális autonómiájához elengedhetetlenül szükséges saját kulturális és oktatási intézményrendszer megteremtését biztosító jogi keretek megalkotásával is, hiszen ezek az intézmények a települési önkormányzatok intézményei. A 2005-ben elfogadott módosítás30 némi előrelépést jelent elsősorban az országos önkormányzatok számára. Eddig a kisebbségi önkormányzat volt az egyetlen olyan alkotmányos szerv, amelynek sem törvényi definíciója, sem pontosan meghatározott feladatköre nem volt. A törvény meghatározza a kisebbségi önkormányzat fogalmát, és ezzel kijelöli helyét a közjogi intézményrendszerben. „A kisebbségi önkormányzat: a törvényben meghatározott közszolgáltatási feladatokat ellátó, testületi formában működő, jogi személyiséggel rendelkező, demokratikus választások útján e törvény alapján, külön törvény által meghatározott eljárási rendben létrehozott szervezet, amely a kisebbségi közösséget megillető jogosultságok érvényesítésére, a kisebbségek érdekeinek védelmére és képviseletére, a kisebbségi közügyek települési, területi (megyei, fővárosi) vagy országos szinten történő önálló intézésére jön létre.”31 28 Ötv. 102.§ illetve Nektv. 24. § 29 A kisebbségi önkormányzati rendszer „genetikai” hibája a települési önkormányzattal alkotott szimbiózis, ami az önállóság legfőbb akadálya, amit az Ötv. azzal is megerösrt, hogy kisebbségi funkcionális autonómia elé még törvényi tilalmat is állít. (Ötv. 102/C (2). bek.) 30 A 2005. évi CXIV. törvény 2005. október 26-án került kihirdetésre. 31 Nektv. 6/A.§ (1) bek 2.pont.
