Petőcz Kálmán (szerk.): Magyarországi szlovákok. Nemzetközi konferencia, Somorja, 2007. szeptember 27. - Disputationes Samarienses 11. (Somorja, 2008)

Kaltenbach Jenő: Kisebbségi jog Magyarországon (1990 - 2006)

Kisebbségi jog Magyarországon (1990-2006) 61 Ezzel a kisebbségi önkormányzat definíciója igen közel került az önkormányzati tör­vény (Ötv.) helyi önkormányzati definíciójához, ezzel némileg megerősítve közjogi önkor­mányzati jellegét. Ennek egyenes következménye, hogy az Ötv. helyi közügy definíciójá­hoz hasonlóan meg kellett alkotni a kisebbségi közügy fogalmát a következő módon: „Kisebbségi közügy: a) az e törvényben biztosított egyéni és közösségi jogok érvényesülése, a kisebb­séghez tartozók érdekeinek kifejezésre juttatása - különösen az anyanyelv ápolása, őr­zése és gyarapítása, továbbá a kisebbségek kulturális autonómiájának a kisebbségi önkormányzatok által történő megvalósítása és megőrzése - érdekében a kisebbsé­gekhez tartozók meghatározott közszolgáltatásokkal való ellátásával, ezen ügyek önál­ló vitelével és az ehhez szükséges szervezeti, személyi és anyagi feltételek megterem­tésével összefüggő ügy, b) a közhatalmat gyakorló állami és helyi önkormányzati szervekben, továbbá a ki­sebbségi önkormányzati szervekben való kisebbségi képviselethez és mindezek szer­vezeti, személyi és anyagi feltételeinek biztosításához kapcsolódó ügy.”32 Az első olvasatra meglehetősen bonyolultnak tűnő definíció kijelöli a kisebbségi jo­gokhoz kapcsolódó feladatteljesítés határait. A korábbi törvényi rendelkezések nem határozzák meg egyértelműen, hogy melyek a kisebbségi közösségeket érintő kérdé­sek. Tapasztalataim szerint a jogi szabályozatlanságot kihasználva egyes helyi önkor­mányzatok a település lakóinak helyzetét alapvetően befolyásoló döntéseik előkészí­tésébe sem vonják be a kisebbségi önkormányzatokat, arra hivatkozva, hogy nem ki­sebbségi ügyről van szó. Ezek az értelmező rendelkezések tisztább jogi helyzetet te­remtenek, és így elejét vehetik e jogvitáknak. Kisebbségi szempontból legalábbis kétséges az a változás, amelyet a helyi kisebbsé­gi önkormányzati formák tekintetében hozott az új törvény. Amint azt korábban leírtam az eddigi szabályozás szerint a helyi kisebbségi önkormányzatok közvetlen választással, át­alakulással vagy települési kisebbségi önkormányzattá nyilvánítás útján alakulhattak meg. Amennyiben a képviselő-testület több mint felét azonos kisebbség jelöltjeként vá­lasztották meg, a képviselők több mint fele dönthetett a kisebbségi települési önkor­mányzattá nyilvánításról. Amennyiben a kisebbségi települési önkormányzat nem jön létre, úgy az egyazon kisebbség jelöltjeként megválasztott képviselők - ha létszámuk eléri a képviselő-testület legalább 30 százalékát - közvetett módon létrejövő helyi ki­sebbségi önkormányzatot alakíthattak. Az új szabályok szerint „profiltisztítás” történt, amelynek eredményeképpen ezután már csak a közvetlen módon megválasztott önkormányzat jöhet létre. Ezzel lényegé­ben megszűnt a lokális önkormányzati autonómia, illetve az „részönkormányzati” for­mára zsugorodott, ugyanakkor az új szabályozás létrehozta a kisebbségi középszintű (megyei) önkormányzati formát. Lényegi változás az országos önkormányzatnak az oktatási intézmény átvételével kap­csolatos joga. A helyi önkormányzattól való átvétel lehetősége ugyan eddig is megvolt, de az kizárólag a fenntartó önkormányzat döntésétől függött, a kisebbségi önkormányzat azt semmilyen módon nem kényszeríthette ki. Ezután az országos önkormányzat kérésé­re a legalább térségi feladatokat ellátó oktatási intézményt a fenntartó köteles átadni,33 ami a kulturális autonómia intézményrendszerének kialakulását segíteni fogja. 32 Nektv. 6/A.§ (1) bek. 1. pont. 33 Nektv. 47.§ (4) bek.

Next

/
Thumbnails
Contents