Petőcz Kálmán (szerk.): Magyarországi szlovákok. Nemzetközi konferencia, Somorja, 2007. szeptember 27. - Disputationes Samarienses 11. (Somorja, 2008)
Anna Divičanová: Situácia Slovákov v 20. storoči a dnes - Összefoglalás
52 Anna Divičanová zult az addig még javában homogén szlovák nyelvszigetek szerkezete. Az ötvenes években gőzerővel beindult szocialista iparosítás és az ezzel járó tömeges beköltözés a nagyobb ipari központokba, tovább lazította a szlovákság településszerkezetét és gyengítette nemzettudatát. Ebben a helyzetben aztán már gyakorlatilag akadálytalanul le lehetett építeni a szlovák iskolahálózatot. A rendszerváltás előtt egyetlen társadalmi szervezete működött a magyarországi szlovákoknak, az 1948-ban alapított Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége (MSzDSz), amely 1951-től kezdve azonban csak kulturális tevékenységet folytathatott. A rendszerváltást megelőző erjedés évei a szlovákok számára is meghozták az alternatív gondolkodás és szervezkedés lehetőségét, részben pluralizálódott a szlovák közélet. Az MSzDSz átalakult, Magyarországi Szlovákok Szövetsége néven, több szakmai szervezet kivált belőle. 1990 után a szlovákok is profitálhattak a demokratikus vívmányokból és a magyar állam új kisebbségpolitikájából, amely az 1993-ban elfogadott nemzetiségi törvényben öltött jogi alakot. Szlovák kisebbségi önkormányzatok jöttek létre, megalakult az Országos Szlovák Önkormányzat. Békéscsabán megkezdte működését a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete és a Szlovák Kultúra Háza. Mindezek ellenére a távlatok megrajzolása nem könnyű. A magyarországi szlovákokat három kategóriába lehet osztani: a falusi közösségek még erősen kötődnek a hagyományos kultúrához, az eredeti nyelvjáráshoz, régi szokásokhoz, ám már nehezen fogadják be a modern, magas szlovák kultúrát. Az új kulturális és divatáramlatokkal a többségi nemzet közvetítésével ismerkednek. Van egy viszonylag szűk, főleg értelmiségi réteg, amely a hagyományokat is tiszteli, de fontos számára a modern szlovák nemzettel, kultúrával, nyelvvel való kapcsolattartás és maga is alkotó módon viszonyul saját kultúrájához. Nagyon szűk viszont az a középosztálybeli, középvállalkozói réteg, amely egyrészt befogadója, ám egyben támogatója és mecénása is lenne a magas szlovák kultúrának. Fontosak tehát a nemzetközi garanciák és a belső törvényi garanciák, ám hosszú távon az identitás csak a közösség sokkal erőteljesebb belső mobilizációja révén őrizhető és fejleszthető.
