Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Benyovszky Krisztián: Életes irodalom - tudomány?
88 Benyovszky Krisztián suk: „Ha a tizenkilencedik század irodalomtudománya tudott valamit az életvilágról és keveset annak tematizációjáról, ma már eleget tud róla, ti. az irodalmiságról, az életvilág kérdése azonban vagy irrelevánsnak, vagy annyira magától értetődőnek tűnik a számára, hogy nem kell, s mivel kívül áll az irodalomtudomány kompetenciáján, nem is szabad róla beszélni. (...) Az életvilág problémájával való foglalkozás az Irodalomtudományban a trivialitás és a dilettantizmus veszélyét hordozza magában; jogosultságát viszont pontosan annak a dolognak a fontossága adja, amit az irodalmi mű tulajdonképpen tematizál.”15 (Kiemelés tőlem - B. K.) Zajac tehát e „veszélyek" ellenére is vállalhatónak tartja a tematikus irodalomértés programját, sőt szorgalmazza ennek a szempontnak az érvényre juttatását. S ebben maga jár elöl példával, amikor néhány vers elemzésén keresztül meggyőzően demonstrálja, hogy a szövegekben tematizálódó életvilág (az élményszerűen megélt virtuális élethelyzetek) jellemzése és a poétikai reflexió hatékony együttműködésre „bírhatok”. Talán nem véletlen, hogy a szlovák irodalomtudós néhány sorral lejjebb Mészáros András egyik szlovákul publikált tanulmányára hivatkozik, mely a mindennapok életvilágának tudati és időbeli vonatkozásairól szól... Miként azt láthattuk, Mészáros András koránt sincs egyedül azzal a véleményével, hogy az irodalomtudományi elemzéseket közelíteni kell a mindennapi élettapasztalatok világához. Miko és Zajac munkái után, folytatva a párhuzamok felvázolását, egy harmadik szlovák teoretikusra, Ľubomír Plesníkre kell itt mindenképpen utalni, akit a nyitrai szemiotikái iskola szemléletformáló egyéniségének tarthatunk. „Pragmatikus” vagy „pragmatista” esztétikájának részletes ismertetésére itt most nincs mód. Ezúttal csupán második monográfiájának, A másság esztétikájának16 előszavára hívnám fel a figyelmet, amely jól szemlélteti a laikus és profi olvasás eltérő szándékait és érdekeltségeit. A rendhagyó az előszóban az, hogy két szólamban íródott. A lapok bal oldalán a laikusok, jobb oldalán pedig a szakemberek számára magyarázza meg a szerző könyvének címét, és ezen keresztül az esztétika műveléséről és céljairól alkotott elképzelését, hitvallását is. A laikus oszlopban azt fejtegeti, hogy a címben szereplő „másság” jelenti egyrészt az elemzésre választott jelenségek szokatlanságát (számítógépes játékok, videoklip, reklám, keleti filozófiák és relaxációs technikák, a kert esztétikája), másrészt a róluk való beszéd, a „tudományos viselkedés" némileg rendhagyó jellegét is. A szakembereknek szóló részben is ezekről a dolgokról esik szó, csak más, „tudományosabb” regiszterben megfogalmazva, s a magyarázat nevekre és elméleti szövegekre való hivatkozásokkal egészül ki. Plesník szükségét érezte annak, hogy művészetteoretikusi tevékenységében se hagyja figyelmen kívül személyes élethelyzetét, hogy tekintettel legyen életvilágára, kommunikáljon vele, s az ez irányú tapasztalatait bevonja az értelmezői munkába. Amitől elhatárolódni igyekszik, az a vizsgált objektumtól messze távolodó, önmaga szövegvilágába záródó, s így nemegyszer önmagát generáló elméleti beszédmód. Helyette a személyes megélés vagy átélés, az egyéni életkörnyezet, s az esztétikai élmény nonverbális, fogalmilag nem megragadható tapasztalatai iránt nagyobb érzékenységet mutató esztétikára tesz javaslatot. Plesník az esztétikai tapasztalat és az egyéni létélmény egymásba folyásáról, kölcsönös áthatásáról, egymást gazdagító erejéről beszél. Az értelmező számára a referenciát (a hivatkozási alapot, motivációt vagy irányzékot) nem (csupán) az elméleti és filozófiai szövegek alapvetően fogalmi kijelentései kellene, hogy jelentsék, hanem legalább annyira, sőt mindenekelőtt saját egzisztenciális szituáltsága, melyet a legkülönbözőbb kognitív, emocionális és testi tapasztalatok, élmények határoznak megjárnak át. A művekkel folytatott dialógus célja és tétje szerinte egy olyan gyakorlati életbölcsesség megszerzése, mely hozzájárulhat az életminőség javításához. Ezért hangsú-
