Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Vajda Barnabás: Irodalomszemléletek, tankönyvlogikák, oktatási koncepciók
Vajda Barnabás IRODALOMSZEMLELETEK, TANKONYVLOGIKAK, OKTATÁSI KONCEPCIÓK I. Tankönyvlogikák Előre kell bocsátanom, hogy a megadott gyűjtőcímhez képest csak a tankönyvlogikákról fogok szólni; irodalomszemléletekről csupán érintőlegesen, oktatási koncepciókról pedig egyáltalán nem. Ez utóbbiról azért nem, mert a magyar irodalom oktatásának koncepcionális kérdései a szlovákiai magyar középiskolákban, beleértve az új típusú érettségit is, jelenleg holtponton vannak - én legalábbis katasztrofálisnak ítélem a helyzetet -, úgyhogy itt és most a magam részéről ezt a problémát nem kívánom tematizálni. Azt is előre kell bocsátanom, hogy a kiindulási pontot saját véleményem és számos tanár kollégám véleménye jelenti - akik között tankönyvszerzők is vannak -, elméletéi hátterét pedig a pozsonyi Comenius Egyetem történelem tanszékének módszertanosával, az egyebek mellett korszerű tankönyvkoncepciókat is kutató Viliam Kratochvíllal több éve folytatott közös munkánk jelenti. Egyébként más nézetek, segítségül hívható szempontok vagy vitatható állítások ebben a témában csak nehezen találhatók a pedagógiai szakirodalomban. Nálunk pl. a Katedra című pedagógiai folyóirat tizenegy éve alatt egyetlen szó sem esett róla, nemhogy vita lett volna ez ügyben. A számomra mércének tekintett pécsi kiadású Iskolakultúrában már inkább. Igaz, közvetlenül tankönyvlogikákról vagy oktatási koncepciókról szóló írást ebben sem találtam, de nagyon hasznos szempontokat ad az a 2000-2003 között megjelent kb. 8-9 tanulmány, amely foglalkozott jelen szimpóziumunk témájával.1 Megjegyzem, érdekes módon történelemtanítás ügyben sokkal több tankönyveket érintő, elemző, áttekintő írás lelhető föl mind nálunk (elsősorban Kovács László-Simon Attila A magyar nép története című tankönyvsorozata kapcsán2), mind Magyarországon3, aminek egyik lehetséges oka, hogy az 1989 körüli társadalmi-politikai változások egyik legsürgetőbb feladata volt az ideológiai hínárral benőtt történelemtankönyvek elemzése, átírása stb. Hasonló folyamat zajlott ugyan az irodalomtankönyvek ügyében is, de radikálisabb változás nem történt. Vajon miért? (Ez itt költői kérdés.) A problémát itt, ezen a fórumon akár úgy is fölvethetném, hogy nem tudok róla, hogy Csanda Gábor, Dusík Anikó, Görömbei András, Grendel Lajos, Gubik Mária, H. Nagy Péter, Hushegyi Gábor, Kulcsár Mónika, Kulcsár Zsuzsanna, Patus János, Tankó László - akik környékünkön irodalomtankönyveket írtak vagy írnak - akár előzetesen, akár utólag papírra vetették volna koncepciójukat. Olyannyira nincs, hogy pl. a középiskoláinkban-gimnáziumainkban használatos, a Terra Kiadó által megjelentetett tan-
