Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Csizmadia Gabriella: Megjegyzések Karel Capek Povetron című regényének magyar fordításához
Csizmadia Gabriella MEGJEGYZÉSEK KAREL CAPEK POVETRON CIMU REGÉNYÉNEK MAGYAR FORDÍTÁSÁHOZ Amikor idegen nyelvű szépirodalmi szöveg értelmezésébe fogunk, kikerülhetetlen falba ütközünk: a nyelvbe. Az idegen nyelv ismerete ugyan segfthet megbontani ezt a falat, teljes eltüntetésével azonban aligha számolhatunk. Jól megfigyelhető ez a fordításokban. Az eredeti vagy forrásszöveg és annak utóda, a célszöveg, tudjuk, a nyelvek öszszemérhetetlenségéből adódóan soha nem lehet teljesen azonos. Az eredeti és a fordítás közti különbségek akkor válnak igazán izgalmassá, ha a mű értelmezését érintő kérdéseket vetnek fel. Ilyen, az interpretáció szempontjából érdemleges eltérésekre figyeltem föl Karel Čapek Povétroň című regényének és a Zádor András-féle magyar fordításának vizsgálatakor. A két szöveg párhuzamos olvasásakor derült fény olyan különbségekre, amelyek az interpretáció előrehaladtával egyre nagyobb hangsúlyt nyertek. A magyar fordítást tehát mint értelmezést kezeltem. A fordítás vizsgálata eredetileg nem szerepelt fő céljaim között, s bevallom, nem is vagyok a fordításelmélet szakembere. A gyakorlatban azonban elkerülhetetlen volt szembenéznem néhány ilyen jellegű problémával. Az alábbiakban ezekről szeretnék szólni. Előbb röviden vázolnám a regény alaphelyzetét. A mű kompozíciója egy keretből és több beágyazott történetből tevődik össze. A keret helyszíne egy kórház, ahová egy repülőgép-szerencsétlenséget szenvedett embert hoznak be, aki kómában van, arca a felismerhetetlenségig eltorzult, papírjai elégtek. Ő válik később a beágyazott elbeszélések főhősévé, ismeretlensége ugyanis arra készteti a környezetét, hogy megpróbálják megfejteni a titkát: hogy kicsoda is valójában. Négyféle elbeszélés születik, mindegyik más nézőpontból igyekszik - a szűkös adatok alapján - rekonstruálni egy emberi életet. Az egyes elbeszélések nem egyenrangúak (különböző terjedelem, hitelesség): egy kedvesnővér az álmát meséli el, egy látnok a vízióját, egy költő egy egész elbeszélést kanyarít az ismeretlen köré, negyedikként pedig a főhős orvosai próbálják megfejteni páciensük életét betegségei, testének jelei nyomán. Figyelmemet főként a beágyazott történetek narratív módozataira, elbeszélőikre összpontosítottam. Ezzel kapcsolatban merült fel az első fordításbeli probléma, ami a cím értelmezését érinti. Čapek a Povétroň címet adta művének, Zádor András a Meteorszót választotta. Utánanéztem a povétroň kifejezés fordításának: a szótárban üstökösként, meteorként magyarázzák, viszont megkérdeztem cseh anyanyelvű embereket, akik azt állították, a povétroňnak van másodlagos értelme is: légies, lebegő személy. A Meteor címválasztás így jócskán leszűkíti az eredeti jelentését. A cseh szövegben továbbá a povétroň kifejezés több alkalommal nem fordul elő, a magyar szöveg
