Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
Csizmadia Gabriella: Megjegyzések Karel Capek Povetron című regényének magyar fordításához
50 Csizmadia Gabriella ben viszont a meteor kifejezéssel még kétszer találkozunk. Mindkét kifejezés a főhősre utal, aki a látnok szerint úgy zuhant a Földre, „mint egy izzó meteor, amely darabokra készül hullani"1, („jako rozžhavený meteor, jen se roztrhnout"2). Mint a magyar fordításban látható, a cím a látnok elbeszéléséből származó kölcsönzésként jelenik meg. A továbbiakban ez a hasonlat még egyszer megerősítést nyer a látnok elbeszélésében - „Szükségszerűen rohant ennyire, s tüzes csíkot hagyott maga után, mint a meteor. " (202.) („Bylo nutno, aby se ubíral tak prudce. Nechává za sebou ohnivou čáru jako meteor." - 190.). A meteor tehát olyan hasonlatként jelenik meg, amely szerepel az eredeti és utódszövegben is, méghozzá a látnok elbeszélésének megkezdése előtt és annak a végén. A hasonlat így hangsúlyt nyer, mivel keretként öleli magába a látnok elbeszélését. A meteor-hasonlat azonosítása a címmel tehát több interpretációs következményt is maga után von. Elsőként nézőpont-elterelést eredményez. Čapek ugyanis a címet bizonyos értelemben elhatárolta a szövegtől azzal, hogy a regény folyamán többször nem szerepeltette. Mivel az egyes elbeszélésekből eltérő életértelmezéseket kapunk, amelyekben különböző hasonlatok és metaforák szerepelnek a főhős meghatározására, jelentőséget tulajdoníthatunk annak, hogy egyik elbeszélésben sem szerepel a címbeli megnevezés. Jelentheti azt, hogy a cím nem kíván azonosulni egyik elbeszélővel sem, s jelenthet bizonyos kiindulópontot is az ismeretlen főhős identitásának meghatározásához. Amenynyiben tehát a magyar fordításban a cím Meteor, ezek a kitételek nem teljesülnek. A cím ráirányítja a figyelmet a látnok elbeszélésére, hiszen csak ő használja ezt a kifejezést a főhősre, ráadásul a meteor-hasonlat az elbeszélésének hangsúlyos helyein található. A cím így elveszti „semleges” pozícióját. A fentiekben említettem, hogy az egyes elbeszélések nem egyenértékűek: műfajuk (álom, vízió, elbeszélés), stílusuk, logikai felépítettségük és terjedelmük hierarchizálható. A legterjedelmesebb és leginkább megszerkesztett elbeszélés a költőé, és egyes értelmezők szerint (pl. Jedliéková3) az elbeszéléseket összekötő narrátori szövegek nagy része a költő nézőpontját képviseli. A szöveg tehát spekulatív, azt a látszatot akarja kelteni, hogy a költő elbeszélése kiemelkedőbb a többinél. A Meteor cím tehát ez esetben zavaró lehet, hiszen ezt a szót nem a költő szájába, hanem a látnokéba adja az író. Ez lenne az egyetlen momentum, amikor a szöveg nem a költő értelmezésének juttat kiemelkedő szerepet. A másik címbeli értelmezésváltást a névadás problémája képezi. A regény egyik központi tárgya a névadás, az ismeretlen ember megnevezése, megnevezhetetlensége. Az egyes elbeszélők nagy jelentőséget tulajdonítanak a névnek („Ha az embernek nincs neve, lelke sincs” - 250.; „človék, který nemá jména, nemá ani duši" - 238.), sőt a főhős teljes ismeretlensége a következőképp van kifejezve: „Se arca, se neve, se tudata...” - 151. („ani tvár, ani jméno, ani védomí” - 139.). Ezért az egyes elbeszélések felfoghatók az arc- és névadás aktusaként is, ami egyben tudatot is rendel a főhőshöz. A címben névadás történik. Az eredeti szöveget vizsgálva ez egy különálló megnevezés, másodjelentésével magába sűríti a főhős tragikus balesetén kívül az ismeretlenségét, sehova nem tartozását is. A magyar fordításban viszont a cím besorakozik a látnok hasonlatai közé. így ismét arra a következtetésre jutunk, hogy a címben megjelölt povétroň nem véletlenül marad az elbeszéléseken kívül, és a Meteor címadással éppen ezt az egyediségét veszíti el. A név, megnevezés problémája azonban nemcsak a címadásban jut nagy szerephez, hanem végighúzódik az egész művön. Úgy tűnik, hogyha sikerülne megfejteni az ismeretlen nevét, azzal „megismernénk” őt. Nem véletlen, hogy az igazi névre végig
