Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa (2.) A sokszólamú irodalom - Disputationes Samarienses 10. (Somorja, 2006)
H. Nagy Péter: Vizuális költészeti paródiák
Vizuális költészeti paródiák 45 KÖNYÖRGÉS ? jozref Ez a játék Juhász R. József Könyörgés? című alkotásában további lezárhatatlan dinamikát eredményez.16 A képi elembe újabb képek helyeződnek, a szövegszerű komponensek (cím, „LETÉRDELEK”) kérdőjel alá kerülnek.17 (A kérdés-válasz logika időbelisége megfordítható, ugyanis a két alkotás közti viszony úgy is értelmezhető, hogy a Juhász R. József-mű rekonstruálta kérdésre válaszol a Petőcz-mű, tehát nem pusztán - visszafelé ható - megkérdőjelezésről van szó.) A szavak értelme és a kép ellenállása egyaránt sérül, a méretbeli viszonyok kiegyenlítettebbek (a betűk „megnőnek”). (Ez a fejlemény ideológiailag kiaknázható, ez alapján - s persze a „féreg” biblikus, metaforikus értelmét mozgósítva - a Könyörgés recepciós döntéseinek - említett - narratívája mintegy továbbírható18 vagy kiforgatható.) Ugyanakkor a kérdőjelek és a férgek ábrázolásai megbontják szöveg és kép identitását. (A „letérdelek” szó a Petőcz-műben is kukacszerű képet konnotálhat, a Juhász R. József-alkotás féregjárataihoz hasonlatos struktúrát, mint ahogy a féregjáratok az írásra - konkrétan akár a Petőcz-kép „letérdelek" szavának tipográfiai lenyomatára - emlékeztetnek, illetve helyükön áttör a másik pólus.) Emellett a kalligram identitása is megkérdőjeleződik, a „LETÉRDELEK?” ugyanis narratív kommentár és prolepszis egyaránt lehet, sőt értelmezhető a kérdésre adható nemleges válasz előhívásaként is, ami viszont ellentmond a szó képi tördelésének, alakjának. Ha nem vetjük el, hogy ez az optikai játék transzformációként és imitációként is felfogható, még inkább szembetűnővé válik, hogy a paródia itt aláássa a Petőcz-mű hierarchikus viszonyait és ideológiai kötöttségeit (a nyíl mint transzcendencia, a szó mint szubjektum konstellációt). De oly módon, hogy tovább heterogenizálja a képi médiumot. A néző pillantását immár valóban - a felület különböző tartományai közötti - oszcillációra készteti (pl. a tekintet átlós iránya felszámolódik, pontosabban ingaszerű mozgásra kényszerül). A nyíl egyirányúsága helyett térbeli konstrukciója lesz hangsúlyos (a férgek belülről emésztik)19, míg a szó térbeliesülését, delinearizálását meghagyva egyenrangúsítja azt a képi elemmel. Mivel a „letérdelek” szó máshogy tördelődik (a D betűn fordul el), szinte folyamatjelleget hangsúlyoz, ezért komponensei önállósodhatnak is (a dekomponálás eredményeképpen például a függőleges „TÉR” szótöredék ugrik ki a betűk hálójából)20. Másrészt látható, hogy a Könyörgés? önmagában (közvetlen kontextusának felejtése révén) és transzformációként is működik, ezért kiélezi a paródia hypotextushoz való kötődését. Miközben saját pozícióját ironizálja, kérdőjelezi meg, folyamatos hatások érik a parodizált médium felől is, melyektől függetlenedhet ugyan, de mégsem képes maradéktalanul elszakadni. Vagyis az önmagát létrehívó viszonyokat kérdőjelezi meg és nyitja fel, de oly módon, hogy önnön működésmódját is reflektálja (metaképként). Mindebből az is következhet, hogy a megfordítások eredményeképpen a képszöveg
