Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Popély Árpád: A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom
A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom 69 suk a dolgozókhoz és milyen ellenszenvet táplálnak a népi demokratikus rendszer iránt. A mi cfmünkre is nemegyszer elhangzottak olyan hangok, különösen a kispolgároktól, hogy nekünk is úgy kellene Írnunk, ahogy a magyarországi újságok írnak. Állítólag tanulnunk kellene tőlük, különösen a magyarok érdekében kellene írnunk és az itteni magyar lakosság érdekeit védelmeznünk. A magyar sajtóban ráadásul olyan cikkek is megjelentek, amelyek a szemünkre vetették, hogy nem látjuk a magyar érdekeket. Ezek az uszító hangok azonban nem zavarták meg a fejünket, szilárdan álltunk pártunk irányvonalán. Szerveinknek a jövőben jobban kellene ügyelniük arra, milyen sajtóanyag és milyen terjedelemben jön be hozzánk. Köztársaságunkban még sok az olyan magyar dolgozó, aki csak részben vagy egyáltalán nem tud szlovákul, s ezért magyarul kénytelen olvasni azt, amihez hozzájut. Ezért volt nálunk ennyire elterjedt a magyar sajtóanyag. Magyar dolgozóink most nagy elismeréssel és örömmel fogadják a huszonnégy oldalas A Hét című kulturális hetilap kiadását, amely képeivel részben helyettesíti a képes folyóiratokat is. Komoly kérdés azonban, hogy egyáltalán nem jelenik meg nálunk magyar nyelvű elméleti pártlap, és ezért eddig mindenki, aki nem tud szlovákul, a Magyarországról behozott elméleti folyóiratokat volt kénytelen olvasni. Ezek az elméleti folyóiratok már korábban sem feleltek meg a mi feltételeinknek, és még kevésbé fognak megfelelni a jövőben, ha majd megint megjelennek. Úgy gondolom, szükséges lenne, hogy a Központi Bizottság vegye fontolóra egy ilyen magyar nyelvű elméleti folyóirat kiadását, mint ahogy cseh nyelven megjelenik a Nová mysl, szlovák nyelven pedig a Pod zástavou socializmu. Ráadásul véleményem szerint a helyzetnek úgy kellene megváltoznia, hogy a szocializmus egészséges eszméi a jövőben tőlünk áramoljanak Magyarország felé. Tehát nekünk kellene őket anyagokkal ellátnunk, hogy segítsünk nekik megszilárdítani a népi demokratikus rendszert és főleg a párt sorait. Szükségesnek tartom megemlíteni azt is, hogy a rádióban keveset sugárzunk a magyar dolgozóink számára. Rádiónk útján sokkal többet kellene szólnunk a magyar dolgozókhoz, már csak azért is, hogy ezt a hangot Magyarország dolgozói is hallgassák. Hogy ennek megvan az értelme, arról meggyőződhettünk akkor, amikor a nehéz napok alatt innen szóltunk Magyarország dolgozóihoz. Pártunknak a magyar párt és a magyar dolgozók számára nyújtott segítsége általában nagyon hatékony volt. Nagy visszhangja volt az Új Szó magyarországi kiadásának. Ezt legjobban az a kis epizód jellemzi, amelyet két héttel ezelőtt a volt magyar helyi ipari miniszter, Szabó elvtárs mesélt el nekem: A magyar kommunisták az ellenforradalom garázdálkodása idején minden reményüket elveszítették. Annyira tájékozatlanok voltak, hogy az ellenforradalmárok kezdeti magyarországi sikereit az ellenforradalom egész közép-európai győzelmének hitték. Azt gondolták, nálunk is minden összeomlóban van. Egyenesen kétségbe voltak esve. És akkor az a földműves, aki vidékről élelmiszert hozott nekik, titokban átadta neki az Új Szó néhány számát. „Amikor elolvastam őket - mondta Szabó elvtárs -, új erőt merítettem, és tudatosítottam, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Csehszlovák Köztársaság kormánya szilárdan áll, és kész visszaverni a népi demokratikus rendszer elleni minden támadást.” Arról, hogy Magyarország dolgozói miként fogadták újságunkat, azok az elvtársak tudnának mesélni, akik - életük kockáztatásával - naponta vitték át az Új Szót Magyarországra, hogy a magyar dolgozókat biztosítsák Csehszlovákia Kommunista Pártjának szilárdságáról és egységéről, valamint hogy megerősítsék őket szolidaritásunkról csakúgy, mint a nemzetközi kommunista mozgalom szolidaritásáról az ellenforradalom elleni harcukban. Az Új Szó szerkesztőségi kollektívája örömmel látott hozzá az új jelentős feladatok teljesítéséhez, s amint az a beszámolóból kitűnik, feladatát tisztességgel ellátta.
