Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Popély Árpád: A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom
70 Popély Árpád Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy voltak a szerkesztőségben olyan elvtársak, akik meginogtak, akik nacionalista jelszavak hatása alá kerültek. Ezt már akkor észre lehetett venni, amikor a magyar újságokban a párt és a népi demokratikus hatalom elleni cikkek kezdtek megjelenni. Olyanok is akadtak, akik üdvözölték Nagy Imre visszatérését, s nem látva az ellenforradalom térnyerését, a magyarországi eseményeket „nemzeti forradalomnak” és „igazságos felkelésnek” vélték. Eszmei alapállásukat ezt követően az itteni magyar írók értekezletén világosan meg is fogalmazták. Határozatukban a Magyar Dolgozók Pártja egykori vezetésének hibáit határozottabban ítélték el, mint az ellenforradalom barbár-fasiszta tetteit. Arra akarták rábírni az Új Szó szerkesztőségét, hogy a határozatot tegye közzé, azt a határozatot, amelyben egy szóval sem emlékeztek meg a Szovjetuniónak a békeharcban betöltött szerepéről, feltételezem ugyanakkor, hogy éppen ennek elhallgatásával a szovjet hadsereg előrenyomulását Magyarország belügyeibe való beavatkozásnak tekintették. A nacionalista szárny egyik képviselője - Bábi - olyan messzire ment, hogy megfenyegette a szerkesztőséget, hogy majd meglátjátok, mi történik, ha a határozatot nem tesszük közzé. így aztán megláttuk, mi történt: Csehszlovákia magyar dolgozói, közösen a szlovák és cseh dolgozókkal, elítélték a magyarországi ellenforradalmat, és szilárdan a pártvezetés és a Nemzeti Front kormánya mellé álltak. Bábi a magyar írók értekezletén valamiféle közép-európai föderáció szükségességéről merészelt beszélni, úgy gondolta nyilván, hogy Jugoszlávia vezetése alatt. Nem hiányoztak az értekezleten a szovjetellenes, nacionalista és antiszemita hangok sem. Nagyon kétes szerepet játszott az értekezleten a Szlovák írók Szövetségének titkára, Štítnický elvtárs, aki el akarta érni, hogy az itteni magyar írók is olyan közömbös, sőt még rosszabb álláspontot foglaljanak el a magyarországi eseményekkel kapcsolatban, mint ő és néhány további szlovák író. A jelenlevőket megismertette Fábry Zoltán magyar irodalomkritikus és író nyilatkozatával, amelyben visszavonja a magyarországi eseményekkel kapcsolatban a Rudé právoban közzétett nyilatkozatát, amelyben a nevezett Fábry elvtárs élesen elítélte az ellenforradalmat, valamint egyes magyar írók hozzáállását és magatartását. Nem nehéz kitalálni, mi módon érte el Štítnický elvtárs Fábry elvtársnál nyilatkozata visszavonását. Fábry elvtárs idős ember, beteg, s a mindennapi élettől teljesen elszigetelten egy Stósz nevű kis községben él. Fábry nyilatkozata, hogy visszavonja a Rudé právoban közzétett nyilatkozatát, az írók értekezletén nagy adu volt Štítnický kezében, mivel Fábry az itteni magyar írók szellemi vezetője. Igaz, hogy nagy antifasiszta harcos és író, nincs azonban forradalmi szellemmel áthatva. Štítnickýnek tehát a magyar írók értekezletén ilyen módszerrel sikerült olyan légkört teremtenie, amelyet pártellenesnek tekinthetünk, de jelentős hatással volt a légkörre a magyarországi írók nyilatkozata is, amelyet két napon át hajszoltak Budapestről, s amelyben a magyarországi írók azt üzenték, hogy mindaddig nem vesznek részt semmiféle társadalmi munkában, amíg az utolsó szovjet katona el nem hagyja Magyarországot. Ilyen lefolyása volt tehát az itteni magyar írók értekezletének, amelyen tőlünk is részt vett hat szerkesztő - pártalapszervezetünk tagjai. Amikor egyikük megértette, mi a kötelessége, s szólt a Szovjetuniónak ebben a küzdelemben betöltött jelentős szerepéről, valaki a következő ironikus megjegyzéssel hurrogta le: „Talán Dénes főszerkesztőt érzed a hátad mögött!” Pártalapszervezetünk taggyűlésén elemeztük az esetet, s egyes elvtársak elismerték a hibájukat, vagyis hogy megfeledkeztek arról, hogy a Szlovák írók Szövetségében is kommunistáknak kell lenniük, s mindenütt pártunk alapszabálya szerint kell fellépniük. Elismerték, hogy hibát követtek el, amikor visszahúzódtak, és olyan embereknek engedték át a terepet, akik szét akarják verni a szlovák és cseh nemzettel a reakció elleni közös harcban al-
