Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Popély Árpád: A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom
68 Popély Árpád vő Sztankó Pál pozsonyi magyar konzullal, hogy Szlovákiában az 1956-os magyarországi eseményekkel kapcsolatos magatartása miatt 43 magyar nemzetiségű személyt vettek őrizetbe.52 Melléklet Dénes Ferenc felszólalása az SZLKP KB 1956. december 12-13-i ülésén Beszámolójában Bacílek elvtárs a legutóbbi nemzetközi eseményeket értékelte, s említést tett többek között arról is, hogy ebben az időben jelentős szerepet játszott a pártsajtó. Felkészülten tájékoztatta dolgozóinkat, magyarázott és figyelmeztetett a nemzetközi reakció részéről fenyegető veszélyre. Ez egyedül azért volt lehetséges, mivel Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága helyesen irányította a pártszervek és a pártsajtó munkáját. A Központi Bizottság, különösen a magyarországi események idején, naponta pontosan tájékoztatta és irányította a pártsajtót. Pozsonyban a kommunista párt Központi Bizottsága mellett naponta ülésezett a sajtóbizottság, s rövid és nagyon világos utasításokat adott, milyen álláspontot foglaljon el a sajtó az eseményekkel kapcsolatban. A Központi Bizottság ráadásul már a magyarországi ellenforradalom kitörése előtt gondosan ügyelt rá, hogy lapjaink ne tévedjenek arra az útra, amelyre a lengyel és magyar lapok tévedtek. Igaz, nálunk is voltak törekvések a lengyel és magyar sajtó módszereinek átvételére, voltak elvtársak - s nemcsak írók, hanem újságírók is -, akik a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után azt gondolták, elérkezett az ideje, hogy felelőtlenül garázdálkodjanak az újságok hasábjain. Ilyen törekvések különösen azon újságírók körében fordultak elő, akik egyúttal írók is. Kizárólag bíráló cikkeket akartak írni, nem látni semmi mást, csakis a roszszat, támadásukat pedig mindenekelőtt a pártvezetés ellen akarták összpontosítani. Irigyelték a lengyel és magyar újságírók olcsó sikerét. Ekkor mutatkozott meg pártunk szilárdsága és egysége. Az efféle törekvésekkel hamar le tudtunk számolni. A lengyel sajtó nem volt akkora befolyással a szlovákiai olvasókra, mint a magyarországi újságírók cikkei. A magyarországi események előtt különböző lapok százai jártak ide: napilapok, hetilapok, havilapok, körülbelül háromszáz különböző sajtótermék. Naponta körülbelül ötszáz példány napilap járt, de a hetilapok együttesen már százezres példányszámban jártak, ami már veszélyes volt, mivel tartalmuk a párt ellen, s ma már bátran állíthatjuk, hogy a népi demokratikus rendszer ellen is irányult. Még az olyan - idézőjelben - ártatlan képes folyóiratok is, mint a Béke és Szabadság vagy a Ludas Matyi nagyon körmönfont módon tudtak uszítani a párt és a kormány ellen. De nem kis szerepet játszott ebben az időben az Irodalmi Újság és a Művelt Nép is, amelyek az írók hivatalos lapjai voltak, s amelyek közvetlenül a magyarországi események kitörése előtt, tehát már október 23-a előtt egyenesen pogromszerűen uszítottak minden ellen, ami népi és szocialista volt. Kritikusan kell itt szólnom arról, miként feledkezünk meg néha a pártnak az éberséggel és elővigyázatossággal kapcsolatos figyelmeztetéseiről. Állami szerveinknek már korábban észre kellett volna venniük, milyen kárt okozhatnak ezek az újságok, milyen rettenetesen megmérgezhetik a csehszlovákiai magyar dolgozók gondolkodását. Azért, ami Magyarországon történt, nagy felelősség terheli azoknak az íróknak és újságíróknak jelentős részét, akik ezekbe az újságokba publikáltak. Kendőzetlenül megmutatkoztak a nagy „értelmiségiek”, elárulták, milyen a viszonyúié-
