Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Popély Árpád: A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom
A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom 65 Pozitívan értékelte Dénes az Új Szó magyarországi kiadásait, valamint a lap szerkesztőségének helytállását, el kellett azonban ismernie, hogy voltak a szerkesztőségnek munkatársai, „akik meginogtak, akik nacionalista jelszavak hatása alá kerültek”. Akadtak, akik üdvözölték Nagy Imre visszatérését, s a magyarországi eseményeket „nemzeti forradalomnak" és „igazságos felkelésnek" minősítették. Eszmei alapállásukat a Szlovák írók Szövetsége Magyar Szekciójának ülésén fogalmazták meg, s arra akarták rábírni az Új Szót, hogy tegye közzé határozatukat, amelyben élesebben ítélték el az MDP egykori vezetésének hibáit, mint „az ellenforradalom barbár-fasiszta tetteit”, ráadásul Bábi Tibor - Dénes szerint a „nacionalista szárny egyik képviselője” - a Magyar Szekció összejövetelén egy közép-európai föderáció szükségességét is megfogalmazta. Dénes végül szóba hozta Fábry Zoltán esetét is, akinek nevében a Rudé právo című prágai központi pártlap 1956. november 3-án olyan nyilatkozatot közölt, amelyben Fábry a magyarországi eseményeket úgy értékelte, mint amelyek „az imperialisták malmára hajtják a vizet”.41 E nyilatkozatát azonban Fábry a Magyar Szekció ülésén Ctibor Štítnický, az írószövetség titkára által felolvasott levelében visszavonta. Štľtnický szerepvállalását Dénes elítélte, és „rendkívül kétesnek” minősítette, amivel szerinte az volt a célja, hogy a magyar írók is olyan „közömbös” álláspontot foglaljanak el a magyarországi eseményekkel kapcsolatban, mintő és néhány szlovák írótársa. Dénes azt is tudni vélte, hogy állítólag maga Štítnický érte el az idős, beteg s visszavonultan élő Fábrynál nyilatkozata visszavonását, ami nagy adu lett a kezében, és sikerült a szekció ülésén „pártellenes” légkört teremtenie.42 * Az 1956-os magyar forradalom és (cseh)szlovákiai visszhangjának értékelését a párt 1956 decemberében lényegében lezárta, a szlovák pártvezetés ülésein azonban különböző ügyek tárgyalása kapcsán még 1957 folyamán is többször felbukkantak a forradalommal kapcsolatos kérdések. Dénes Ferenc állítását, miszerint az Új Szó szerkesztőbizottságában a forradalom napjaiban nem ment minden zökkenőmentesen, az SZLKP KB Irodája 1957. március 8-i ülése is igazolta, amely Mács József szerkesztőnek a laptól való elbocsátását tárgyalta. Mácsot az Új Szó szerkesztősége január 5-én, a Csehszlovák Rádió magyar adásának újévi műsorában elhangzott, a csehszlovákiai magyar irodalom távlataival foglalkozó, ennek kapcsán pedig az irodalomkritikát és az irodalomirányítás gyakorlatát bírálattal illető nyilatkozata után bocsátotta el. Elbocsátását Dénes azzal indokolta, hogy a rádióbeszéd az Új Szó vezetése elleni ellenséges hangnak minősült, ráadásul Mács a lap pártalapszervezetében már hosszabb ideje „ellenzéki álláspontot" képviselt, ami többek között abban nyilvánult meg, hogy a magyarországi események idején tartott szerkesztőségi megbeszélések és párt-alapszervezeti gyűlések során nem titkolta, hogy szimpatizál a Magyarországon történtekkel. Jelen volt a Magyar Szekció ülésén is, amelyen az írók elfogadták a magyarországi eseményekkel kapcsolatos ismert állásfoglalásukat, s amely közzétételét az Új Szó elutasította. Mács azonban azt mindenáron közölni akarta, s ezért éles harcot folytatott a szerkesztőségben. Emellett többször is megpróbált „ideológiailag káros” anyagokat becsempészni a lapba, ami legutóbb az év végén sikerült neki azzal, hogy a január 1-jei számba becsempészte Bábi Tibor versét, amely „Magyarország integritásának horthysta koncepcióját fejezi ki". A Mács elbocsátását indokló Dénes Ferenc szerint az említett rádióbeszédet készítő
