Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Popély Árpád: A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom
64 Popély Árpád A csehszlovák párt- és állami vezetés tehát a magyar kisebbségnek az 1956-os magyar forradalom alatti tartózkodó magatartásából azt szűrte le, hogy a magyar lakosság elégedett saját helyzetével, kiállta a csehszlovák szocialista hazafiság próbáját, tanúságot tett Csehszlovákia iránti hűségéről, ami annak köszönhető, hogy hazájának tekinti Csehszlovákiát, és nagyra értékeli a párt nemzetiségi politikáját. Tény, hogy a magyar forradalom a csehszlovákiai magyarság körében - akárcsak az ország szlovák és cseh lakossága körében sem - nem váltott ki szervezett megmozdulást. A magyar lakosság fokozott érdeklődéssel figyelte ugyan a magyarországi eseményeket, rokonszenve azonban csupán elszigetelt szimpátia-megnyilvánulásokra (pl. gyászszalag viselése egyes középiskolákban, templomi himnuszéneklés, honvédsi'rok megkoszorúzása, az „ellenforradalmat” elítélő nyilatkozatok aláírásának megtagadása)34 korlátozódhatott, s értelmetlennek tartotta a forradalom melletti nyílt kiállást.35 Rudolf Strechaj, a Megbízottak Testületének elnöke a magyar kisebbség magatartását az SZLKP KB Irodájának 1956. november 9-i ülésén az 1938-39. évi határváltozások után szerzett negatív tapasztalataival magyarázta.36 Valószínűbbnek tűnik azonban az a magyarázat, hogy elevenen élt még emlékezetében a második világháború utáni meghurcoltatásának emléke, s nem merte vállalni, hogy a forradalom melletti nyílt kiállásáért ismét rásüssék a kollektív bűnösség vádját. Megfélemlítettsége mellett szerepet játszhatott az a tény is, hogy a háború utáni kitelepítések, ill. a lakosságcsere elsősorban vezető értelmiségétől fosztotta meg, új vezetőit pedig a párt által 1948-49-ben kinevezett káderek alkották, akiktől messze állt az efféle kiállás.37 Tartózkodó magatartását a csehszlovák társadalom valamennyi rétegének egységét és a párt melletti kiállását hirdető propaganda kis is aknázta. A hatalomnak a magyar lakosság magatartásával kapcsolatos félelmét ugyanakkor mindennél jobban jelezte az a tény, hogy a csehszlovák hadsereg 1956. november elején elrendelt mozgósítása alkalmával a magyar (és lengyel) nemzetiségű tartalékosokat nem merték behívni.38 A csehszlovákiai magyarság 1956-os passzivitása ugyanakkor a későbbiekben a magyar kisebbségi vezetők számára is kitűnő hivatkozási lehetőséget kínált a magyar lakosság lojalitásának demonstrálására, 1938-as és 1956-os magatartásának szembeállítására. Amint azt Lőrincz Gyula, a Csemadok elnöke a Szlovák Nemzeti Front KB 1957. június 24-i ülésén - gyakorlatilag Rudolf Strechaj magyarázatát átvéve - megállapította: „1957 már nem 1938. [...] A csehszlovákiai magyar dolgozók abszolút többsége a kritikus októberi napokban megállta a helyét, bebizonyították, hogy szeretik hazájukat, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságot, hogy jó hazafiak."39 Érdekes adalékokról számolt be a szlovákiai magyar értelmiség forradalom alatti hangulatáról az SZLKP KB már említett 1956. december 11-12-i ülésén Dénes Ferenc, az Új Szó főszerkesztője. Dénes, aki az SZLKP KB-nak is tagja volt, hozzászólásában élesen szembeállította a csehszlovákiai pártsajtót, közte a magyar nyelvű pártlapot, az Új Szót az általa párt- és rendszerellenesnek minősített magyarországi lapok: a Béke és Szabadság, Ludas Matyi, irodalmi Újság és Művelt Nép, valamint a magyarországi írók és újságírók „uszító” magatartásával, nem mulasztotta el ugyanakkor hozzáfűzni, hogy Csehszlovákiában is voltak törekvések a magyar (és lengyel) sajtó módszereinek átvételére, mégpedig nemcsak az újságírók, hanem az írók részéről is. Véleménye szerint a jövőben jobban kellene ügyelni arra, hogy milyen sajtótermékeket hoznak be az országba, annak okán pedig, hogy a szlovákul nem tudó magyarok csehszlovákiai magyar nyelvű elméleti pártlap hiányában a Magyarországról behozott elméleti folyóiratokat kénytelenek olvasni, amelyek a csehszlovák követelményeknek nem felelnek meg, felvetette egy magyar nyelvű elméleti pártlap megjelentetésének szükségességét.40
