Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Popély Árpád: A szlovák pártvezetés és az 1956-os magyar forradalom
58 Popély Árpád Mivel azonban a koncepciós perekben a hatalmon levő pártelit nagy része is érintett volt, érdekei azt kívánták, hogy a személyi kultuszról zajló vitát saját ellenőrzése alatt tartsa. Amikor a vita kezdett kilépni a pártkeretekből, s az írók, NI. a diákok rendszerellenesnek minősített követeléseket is megfogalmaztak, a CSKP KB Politikai Irodája már 1956. május 2-án elhatározta a XX. szovjet pártkongresszusról folyó vita lezárását. A prágai döntést követően nem meglepő, hogy az SZLKP KB május 10-11-i ülése megerősítette az ún. burzsoá nacionalisták elítélésének jogosságát, a CSKP június 11-15-ére összehívott országos konferenciája pedig egyenesen elítélte a társadalmi vitát, a koncepciós perek áldozatainak várt rehabilitálása pedig hosszú időre lekerült a napirendről. A rövid életű csehszlovákiai enyhülési folyamat egyetlen eredményét a szlovák nemzeti szervek - a parlamentnek megfelelő Szlovák Nemzeti Tanács és a kormánynak megfelelő Megbízottak Testületé - hatáskörének a meghirdetett decentralizáció keretében végrehajtott csekély mértékű növelése jelentette.2 * A csehszlovák párt- és állami vezetés ilyen körülmények között természetesen már 1956 nyarán-őszén nyugtalanul figyelte mind a lengyelországi rendszerellenes megmozdulásokat, mind pedig a magyarországi politikai fejleményeket: Rákosi Mátyás bukását, a rehabilitálásokat, Rajk László újratemetését, a rendszer demokratizálását sürgető társadalmi vitát és a vezetés hibáit egyre nyíltabban bíráló sajtó hangját. A magyarországi sajtótermékek iránt - elsősorban az ország magyar lakossága körében - Csehszlovákiában is rendkívül nagy volt az érdeklődés, ezért a prágai és pozsonyi pártvezetés mindenképpen meg akarta akadályozni a nem kívánt magyarországi szellemi irányzatok csehszlovákiai elterjedését. Az SZLKP KB Titkársága ezért már 1956. október 19-én - vagyis négy nappal a magyar forradalom kitörése előtt - a lengyel és magyar sajtó „hiányosságairól” tárgyalva úgy határozott, hogy meg kell akadályozni a hivatalos magyar pártlap, a Szabad Nép aznapi számának szlovákiai terjesztését, s intézkedéseket kell hozni a magyarországi sajtótermékek behozatalának korlátozására. A pozsonyi pártvezetés nemtetszését konkrétan a Szabad Nép azon két cikke váltotta ki, amelyek a szövetkezetesítés jugoszláv minta szerinti átalakítását vetették fel, ill. tudósítást közöltek a diákság és az ellenzék fő fórumának számító Petőfi Kör vitaestjéről, amelyen felmerült a kötelező beszolgáltatások eltörlésének kívánalma is.3 Az október 23-i budapesti tömegmegmozdulások másnapján azonnal összeült mind a prágai, mind a pozsonyi pártvezetés. A CSKP KB Politikai Irodájának október 24-1 ülése még konkrét határozathozatal nélkül ért véget, mivel meg akarták várni Antonín Novotný első titkár hazaérkezését, aki Nyikita Hruscsov szovjet pártvezető meghívására a szovjet vezetésnek a lengyelországi és magyarországi helyzetről tárgyaló moszkvai rendkívüli ülésén vett részt. A Politikai Iroda október 25-én és 26-án folytatódó ülése azonban - Novotný hazatérését és a moszkvai tanácskozásról szóló tájékoztatóját követően - már egyetértését fejezte ki Hruscsov értékelésével, aki a magyar felkelést ellenforradalmi puccsnak, a felkelőket pedig banditáknak bélyegezte. Egyúttal megbízta a CSKP KB Titkárságát, hogy a magyarországi eseményekkel kapcsolatban tegye meg a szükséges intézkedéseket, s úgy határozott, hogy október 28-ra teljes harckészültségbe kell helyezni a Belügyminisztérium fegyveres erőit és a népi milíciát, a belügyminisztert pedig megbízta, konzultáljon a szovjet vezetőkkel „önkéntes egységek" Magyarországra küldésének lehetőségéről.4
