Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Dagmar Čierna-Lantayvá: Slovenská verejnosť a rok 1956
22 Dagmar Čierna-Lantayová 27 SNA, f. ÚV KSS, kart. 933. Zasadnutie byra 9. 11. 1956, príspevok R. Strechaja. 28 SNA, f. ÚV KSS, kart. 1836. Vystúpenia na pléne 12. 12. 1956 (K. Bacílek, M. Krno, M. Marko, F. Dénes). Pravda (Bratislava), 28. 10. 1956, s. 2. 29 Zvláštne číslo Pravdy 4. 11. 1956 prinieslo na titulnej strane mohutný nápis: „ Maďarský ľud zvíťazil nad kontrarevolúciou." 30 SNA, f. ÚV KSS, kart. 144. Ďalekopis ÚV KSČ z 4. 11. 1956, prijatý v Bratislave o 15.45 hod. Tamže, uznesenie ÚV KSČ z 8. 11. 1956 (cyklostyl). 31 SNA, f. ÚV KSS, kart. 933. Zasadnutie byra 16. 11. 1956. Uznesenia k otázkam maďarskej tlače na Slovensku. Zmeny nákladu: Dolgozó Nő z 15 na 19-tisľc, Új Ifjúság zo 6 na 10- tisľc, Szabad Földműves z 13 na 15-tisľc, Új Szó náklad 50-tisľc. 32 Výzva SOR na pomoc Maďarsku: Práca, 7. 11. 1956, s. 2; Výzva predsedníctva ÚV SNF: Všetci prispejeme na fond 999. Pravda, 7.11. 1956, s. 2. Denník Práca, 7.-15. 11.1956. 33 SNA, f. ÚV KSS, kart. 144. Sekretariát, 45. schôdza, november 1956; Pravda, 15. 11. 1956, s. 1: Prvý nákladný vlak odišiel do Maďarska; Pravda, 20.11. 1956, s. 1: Na konte 999 už 7 8009 201 Kčs. 34 SNA, f. ÚV KSS, kart. 933. Zasadnutie byra 9. 11. 1956, vystúpenie M. Rázusa. 35 SNA, f. ÚV KSS, kart. 933. Zasadnutie byra 16. 11. 1956. Tamže kart. 144, uznesenia sekretariátu 23. 11. 1956. 36 SNA, f. ÚV KSS, kart. 1836. Zasadnutie ÚV KSS 12.-13. 12. 1956. Referát K. Bacilka. Dagmar Čierna-Lantayová A szlovák közvélemény és 1956 Rezümé A totalitárius rendszer prágai és pozsonyi urai az ötvenes évek derekáig Moszkva segítségével meg tudták tartani a szovjet blokk egységének látszatát. Az „ellenséges propaganda” lehetőségeinek és intenzitásának a követése a különös figyelemmel kísért feladatok közé tartozott. Az a tény, hogy a szlovák lakosság egy része beszéli a magyar nyelvet, lehetővé tette, hogy 1956-ban a szlovákiai nyilvánosság a legkülönfélébb csatornákon, a rádión és a sajtón keresztül is figyelemmel követhesse a budapesti eseményeket. A Csehszlovák Köztársaság politikai elitje még akkor is elutasította a bíráló megnyilvánulásokat, amikor azok a „szocializmus valódi értékeire”, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusára hivatkoztak, és elutasították a sztálinizmust. Szlovákiában a „szilárd vonalat” a hivatalos kommunista sajtó tartotta fenn, a bíráló elemek csak a Kultúrny život és a Mladá tvorba című folyóirathoz hasonló irodalmi lapokban lelhettek támogatókra. A sztálini modell szlovákiai ellenszegülői a lengyel és a magyar ellenzéki áramlatokban kerestek ihletet. A pozsonyi egyetemisták a szabadság és a demokrácia eszméit a város utcáin az 1956-os majális alkalmával prezentálták. A kommunista hierarchia csúcsán álló Karel Bacílek élesen elítélte a szlovákiai „pártellenes” megnyilvánulást. A párt által országosan bevezetett intézkedéseknek az volt a célja, hogy lecsillapítsák a munkásrétegeket, és azok manipulálhatókká váljanak az „állandóan nyugtalankodó” értelmiségiekkel szemben bevetendő tiltakozó megmozdulásokon. 1956 őszétől kezdődően a cenzúra által feltartóztatott anyagok hű tükrét alkotják a szlovák közvéleményben fellelhető kritikus politikai gondolkodásnak. A megrémült dogmatikusok tudatosították, hogy Szlovákia értelmisége „nem hagyja abba a pártvezetéssel folytatott vitáját”.
