Ivaničková, Edita - Simon Attila (szerk.): Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia - Disputationes Samarienses 9. (Somorja-Pozsony, 2006)
Dagmar Čierna-Lantayvá: Slovenská verejnosť a rok 1956
Slovenská verejnosť a rok 1956 23 1956. október 18-án a Politikai Bizottság pozsonyi ülésén személyesen vett részt Antonín Novotný, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. A szlovákiai általános hangulatot a Magyarországról érkező aktuális hírek befolyásolták. A Budapestről beáramló eszmék megakadályozására azonnali hatállyal „karantén-intézkedéseket” fogadtak el. Prágából már 1956. október 24-én az egész országba eljutott a belügyminiszter rendelete, amely szerint azonnal meg kell kezdeni a lakosság véleményének a felmérését. A szlovákiai diákság és egyéb személyek véleményei és nyilatkozatai igazolják, hogy a hivatalos demagóg propaganda ellenére a nyilvánosság körében az a meggyőződés terjedt el, hogy Magyarországon „szabadságharc" folyik. A magyarországi forradalom kitörését tizenkét viharos nap után a szovjet hadsereg beavatkozása törte le. Szlovákiában 1956-ban a szociális feszültség nem állt olyan fokon, hogy várható lett volna az ellenzéki értelmiségiek és a diákság fellépéseinek a tömegek általi támogatása. A szlovák nyilvánosság körében csak ritkán találkozhattunk olyan véleménnyel, amelyek nyíltan kimondták a magyarországi eseményekkel kapcsolatban érzett szimpátiájukat. A nem kívánatos írásos megnyilvánulásokat viszont az „éber” cenzúra szűrte ki. Kádár János 1956. november 4-én megalakított kormányára a prágai pártközpont céltudatos politikával reagált. A kommunista funkcionáriusok az irányítás minden szintjén arra kaptak parancsot, hogy a bekövetkezett eseményekkel kapcsolatban a lehető legsürgősebben szervezzék meg a Csehszlovák Köztársaság dolgozóinak látszólagos „spontán" megnyilvánulásait. A Szlovákiában az ebben az időben foganatosított repressziós intézkedéseket valamennyi esetben azzal indokolták, hogy a magyar eseményekből le kell vonni a tanulságokat.
