Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Egyed Emese: A kolozsvári Magyar Irodalomtudományi Tanszék mint oktató- és kutatóműhely
A kolozsvári Magyar Irodalomtudományi Tanszék mint oktató- és kutatóműhely 49 Irodalomtörténetek Az akadémiai irodalomtörténet számára erdélyi vonatkozású szaktanulmányokat író Kántor Lajos és Láng Gusztáv kézikönyve, a „Kántor-Láng"-ként népszerűvé lett korszak-monográfia sokáig csaknem az egyetlen forrásmunka volt a az Erdélyi Helikon korát és a XX: század második felének erdélyi/romániai irodalmát összekötő korszakból. Kiemelkedik ebből az időszakból Láng Gusztávnak a klasszikus formák funkciójával kapcsolatos, Áprilyra, Dsidára vonatkozó vizsgálata, Kántor Lajos Szabédi Lászlóra, a 30-as évek irodalmi vitáira vonatkozó kutatása, majd Cs. Gyfmesi Évának a csoportszimbólumokat a politikai kontextussal és az írói nyelvválasztással összekapcsoló vizsgálata (jelentős költői monográfia Szilágyi Domokosról, nagytanulmány a fájdalom művészetteremtő hatásáról, Tamási Áron szimbólumteremtéséről, politika és irodalom összefüggéseiről). Ami a régió magyar irodalmának feltárását illeti, Ilia Mihály (Szegedi Tudományegyetem), Czine Mihály, Poszler György (ELTE), Görömbei András (Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem), Pomogáts Béla (MTA ITI, Anyanyelvi Konferencia), Bertha Zoltán (Debrecen) teljesítménye kimagasló. Erdélyi látogatásaik során a személyes kapcsolatok, tudományos előadások, színházlátogatások, szerkesztői beszélgetések is hozzájárultak 1970-1990 között az irodalomtörténeti újdonságok számbavételére. Ezekre többnyire a kolozsvári Utunk, ritkábban a Korunk vagy a marosvásárhelyi Igaz Szó hasábjain tanulmányok, esszék formájában Láng Gusztáv vállalkozott. Rendszeres irodalomtörténeti bibliográfiát évenként a NylrK hasábjain Molnár Szabolcs, a Bukaresti Egyetem Hungarológia'szak előadója közölt. Magyarországi bibliográfiák számára Jancsó Elemér, Jordáky Lajos, később Gábor Dénes készített erdélyi vonatkozású szócikkeket. A két világháború közötti erdélyi magyar irodalom történetét a Babes-Bolyai Tudományegyetem újságíró tanszékének több tagja is érdemben vizsgálta, Szabó Zsolt Benedek Elek levelezését, Cseke Péter az Erdélyi Fiatalok mozgalmat, Vallasek Júlia az irodalomtörténészi munkát a korabeli erdélyi intézményekben. Az irodalomnak az 1970-es-80-as években létrejött műveit Borcsa János, Végh Balázs, Lázok János, újabban Balázs Imre József, Vallasek Júlia, Boka László tanulmányozza. Cseke Péter doktorandusai révén egyebek mellett az Erdélyi Múzeum folyóirat anyagát, a cenzúra romániai történetét, Cs. Gyfmesi Éva Szilágyi István, Mózes Attila prózaírói világát, kisebbségi irodalmakat (a szász és magyar kisebbség párhuzamos irodalomtörténetét), a zsidó folyóirat-irodalom kolozsvári történetét, a nacionalizmus irodalmi jelenlétét vizsgáltatja. Doktorandusai révén Antal Árpád, Kozma Dezső, Egyed Emese a színház mint kapcsolattörténeti intézmény jelenlétét a Királyhágón túli területen, valamint a könyvtárak erdélyi vonatkozású anyagának feltárásával bővíti a magyar (nemcsak erdélyi) irodalom alkotásainak a nyilvánosság számára hozzáférhető korpuszát s árnyalja a helyi irodalom létmódjára vonatkozó ismereteket. Az egy korszerű romániai magyar irodalomtörténeti kézikönyv megírására kiírt pályázatot Balázs Imre József nyerte; a kiíró az Erdélyi Magyar Irodalmáért alapítvány, amely évente Székelyudvarhelyen adja át dijait a jelentős irodalmi és irodalomtudományi teljesítményekért (életműdíjban többek között Pomogáts Bélát, Ilia Mihályt, Széles Klárát is részesítette).
