Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Hrbácsek Magdaléna: Regionális ismeretek elmélyítése az irodalom tanításában
38 Hrbácsek Magdaléna tenünk. Vegyük például a németeket: tanítják ugyan Goethét, Schillert, de nem kel fújni az életrajzi adatokat, mert műveket tanítanak, s az elsődleges cél az esztétikum befogadása, a kreativitás, az élményszerű irodalomtanítás. Ez inkább járható út, mint az idő szigorával harcolva a teljességre törekedni, ami eleve kudarcra ítéltetett. II. A (cseh)szlovákiai magyar irodalom megjelenése tankönyveinkben és a kilépések (monitor, érettségi) szintjén A Comenius Intézet felmérését figyelembe véve láthatjuk, milyen mértékben találkozhatunk, pontosabban nem találkozhatunk a szlovákiai magyar irodalommal az alapiskola felső tagozatán. A felmérés óta változott a helyzet, ugyanis új tankönyv jelent meg, s így a hazai magyar irodalom még szegényesebben képviselteti magát. Tulajdonképpen 2-3 eseten kívül csak a 9. osztály tananyagában, a szlovákiai magyar irodalom fejezetében találkozhatunk vele. Ez pedig időben a második félévre esik. A kilépés szintjén (Monitor 9, érettségi) pedig csak olyan tananyagot emelhetünk be a kérdések közé, melyek az első félévvel bezárólagosan bekerültek a tanmenetbe. A szlovákiai magyar irodalom nem ezek közé tartozik. A próbamérések során, melyeket márciusban végzett az Állami Pedagógiai Intézet, a témába vágó kérdésre a válasz a következő volt: „erről mi még nem hallottunk, erről mi még nem tanultunk..." Csak egy pillanatra éljük bele magunkat egy kilencedikes és egy gimnáziumot végző diák helyzetébe: a kilencedikes megírta a monitort, melyben nem volt jelen a szlovákiai magyar irodalom, mert objektív okok miatt nem lehetett, felvették a választott iskolára, s kifele kacsingatva már azt skandálja szépen lassan: „nincs tovább, / Most gyertek szabad mellű örömök / S pusztuljatok bilincses iskolák. ” Mi ekkor vágunk bele a hazai magyar irodalom tanításába. Amikor éppen az érettségi küszöbén áll a diák, s az egyetemi felvételi, a jövője a legnagyobb gondja, akkor még útravalóul belegyömöszöljük a szlovákiai magyar irodalmat, a kisebbségi irodalmakat abba a hatalmas műveltségi anyagot tartalmazó tarisznyába, melyből már különben is folyik ki az ismeretanyag. Ugyanodajutok vissza, mint az elején: át kell(ene) gondolnunk a kánont, át kellene) gondolnunk a magyar nyelv és irodalom koncepcióját. Jó lenne, ha sok egyéb mellett odafigyelnénk olyan lehetőségekre, olyan modulok, projektumok beiktatására, melyek segíthetik az egységes nemzeti irodalom s általában szellemi értékeink mellett kisebb pátriánk kulturális, irodalmi értékeit megerősíteni, hogy aztán megizmosodva, szülőföldünk történelmi, kulturális és vallási emlékeit, hagyományait ismerve egy magasabb fokon a szlovákiai magyar irodalom értékeinek is méltó helyet biztosítsunk, mert (Egry Józseffel szólva): „nemcsak az a fontos, hogy egy nemzetnek vannak-e értékei, hanem az is, hogy értékeinek vannak e megbecsülői...” III. Regionális ismeretek elmélyítése az irodalom oktatásában Bizonyára elgondolkodtató, mennyire tudjuk megbecsülni szellemi értékeinket. Az európai gondolkodásban alapvető, hogy minden nemzet, mely a műveltség bizonyos fokára lépett, a haza szeretetére és megbecsülésére neveli polgárait, s máris gondban vagyunk a hazaszeretet és nemzet fogalmát illetően. Kusý professzor szerint: „Kik is ezek a mi magyarjaink? Kettős, sőt hármas identitása etnikum nemzeti, kisebbségi és
