Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Simon Szabolcs: A szlovákiai magyar valóság néhány fontos pedagógiai dokumentumban
34 Simon Szabolcs tek létre (Szlovák Nemzeti Tanács, iskolaügyi minisztérium, születési szám stb.). Azt az elvet kell szem előtt tartani, hogy az anyanyelv magabiztos ismerete, amilyet annak konfrontativ módon való tanításával kellene elérni, megerősíti a másodnyelvi ismereteket is, és az idegen nyelvek tanulását is megkönnyíti. Miközben sem az államnyelv, sem a világnyelvek megtanulása nem kérdőjelezhető meg. A magyar nyelv és irodalom mint középiskolai tantárgy tantervi céljaként a tanulók kommunikációs készségeinek fejlesztése fogalmazódik meg. Mivel azonban az anyanyelv fogalmán általában egy-egy nyelv standard változatát szokás érteni, a kommunikációs készségek fejlesztését (még a szakemberek is) nyilván csak ezen a nyelvváltozaton belül képzelik el. Mind az alsó, mind a felső tagozaton a standard nyelvváltozat grammatikájának oktatása folyik, a nem standard nyelvváltozatok csak a szókészlet szintjén (nyelvjárási szavak, zsargon, argó és szleng) vannak említve. Sem az alsó, sem a felső tagozatos tantervekben nem esik szó a gyermekek kétnyelvű nyelvváltozatáról, sem pedig a kontaktusjelenségekről. Pozitív (ellen)példaként megemlíthetjük, hogy a Csanda-Gubík-féle új irodalomtankönyvben - nem pejoratív szándékkal - megjelenik egy kevert nyelvű vers. Tőzsér Árpádtól, egy valós kommunikációs helyzetben elhangzott közlés olyan magyar-szlovák kétnyelvű verses szövege, amely kiváló lehetőséget kínál a kétnyelvűség témájának megbeszélésére.6 A tantervek szerint a cél a tanulók kommunikatív kompetenciájának7 fejlesztése volna, a tananyag nagy részét azonban egyértelműen a leíró nyelvtani és ún. általános nyelvhelyességi ismeretek teszik ki. A szövegtani ismeretek teljesen háttérbe szorulnak, számos, a mindennapi életben használt szövegtípusról nem is esik szó. A vázolt helyzetben milyen módon lehetne hatékonyabban fejleszteni a kommunikatív s az identitáserősítő kompetenciát? A kettő ugyanis összefügg. Az oktatásnak valójában azt kell céloznia, hogy a beszélő a kommunikációs helyzeteknek megfelelően váltogassa az egyes nyelvváltozatokat. A célunk nem az lehet, hogy hibáztassuk a kontaktusjelenségek használatát, hanem az, hogy megtaníttassuk a diákokkal a Magyarországon használt standard és nem standard megfelelőiket, továbbá azt, hol tudnak ezeknek utánanézni. A hivatalos stílus oktatásakor létező, a szlovákiai magyar gyakorlatban előforduló szövegeket kell bemutatni. A jelenlegi tananyagban csak elszórtan szerepelnek fordítási gyakorlatok, holott igen gyakran előfordul, hogy a diákok későbbi munkájuk során ilyen feladatot is kapnak. Jegyzetek 1 Mivel a (cseh)szlovákiai magyar irodalom terminus implicit módon, megkérdőjelezhetetlen jelenségként szerepel a konferencia címében, a következőkben, respektálva e tényt, alkalmazkodom a műszóhasználathoz. 2 Erről minisztériumi rendelet is megjelent, 2006. augusztus 11-i dátummal, CD-2006- 9485/27140-2:092 szám alatt. Az ún. belső érettségi írásbeli vizsga időpontja 2007. március 27., a külső érettségi írásbeli vizsgáé pedig 2007. április 4. 3 A kompetencia fogalom legáltalánosabb értelemben illetékességet, jogosultságot, szakértelmet jelent. E műszóval mint pedagógiai és lingvisztikái terminussal szakszótárak, kézikönyvek is foglalkoznak. Magát a kompetencia (kommunikatív kompetencia) műszót Del Hymes amerikai antropológiai nyelvész vezette be. Hymes arra hívta föl a figyelmet, hogy nem elég egy nyelv nyelvtanát, szókincsét és hangtanát ismerni: egy nyelv minden anyanyelvi beszélőjének tudnia kell azt is, hogyan kell az adott nyelvet használni abban a társadalomban, amelyben él. Tudnia kell, mikor szólalhat meg és mikor nem, mikor melyik köszönésformát
