Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Simon Szabolcs: A szlovákiai magyar valóság néhány fontos pedagógiai dokumentumban
A szlovákiai magyar valóság néhány fontos pedagógiai dokumentumban 35 kell használni, milyen helyzetben milyen stílusváltozatot kell beszélni stb. (vő. Trudgill Peter: Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. JGYTF Kiadó, Szeged, 1997, 38.) A fentiek alapján a kompetenciát általánosan alkalmazási képességnek nevezhetjük; ebben az írásban az anyanyelvi nevelésre és az anyanyelven megjelenő szépirodalom tanítására vonatkoztatva. 4 Az érdekesség kedvéért említjük, hogy a nyelvi ismertekre vonatkozó részben, a 2. osztály tananyagára vonatkozóan az az utasítás/ajánlás található, hogy külön emeljük ki a szlovákiai magyar tulajdonnevekre vonatkozó helyesírási és nyelvhelyességi problémákat, mert a tulajdonnevek írása helyesírásunk legnehezebb része. Ugyancsak a 2. osztály tananyagának részletezésében még található egy utalás A szókészlet és szókincs című fejezetben „a magyar-szlovák kétnyelvűség szókészlettani kérdései”-re. Ezenkívül még a következőket említi a dokumentum: Kölcsönszavak és tükörfordítások. Az idegen kifejezések magyar megfelelőinek használata. Helyesírás és beszédművelés: A szlovákiai magyar intézménynevek helyesírása. 5 E dokumentumban is a nyelv szókészlettanát tárgyaló tananyagnál van utalás a szlovákiai magyar valóságra, valamint a helyesírás kérdéseinél, ahol figyelmeztet a szerző a szlovákiai magyar intézménynevek helyesírási kérdéseinek elsajátítására. 6 Csanda Gábor-Gubík Mária: Irodalom a középiskolák 4. osztálya számára. 2. rész. Literatúra pre 4. r. SŠ s vyučovacím jazykom maďarským 2. časť. Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 2006, 18. 7 A kommunikatív kompetencia terminus tehát különböző kompetenciák, tudás és készségek összefoglaló neveként használatos: ezen belül szokás beszélni például grammatikai, szociolingvisztikai, diskurzus-, stratégiai kompetenciáról. Más meghatározásban: A kommunikatív kompetencia ily módon nemcsak a nyelvi kódok, valamint az elvont szabályok ismeretét foglalja magában, hanem azt a tudást is jelenti, amely képessé tesz bennünket arra, hogy meghatározott helyzetekben e helyzetnek megfelelőén használjuk a szóban forgó kódokat. A nyelvi kompetencián túl tehát az a társadalmi és kulturális tudás is beletartozik, amely alapján a beszélő használni és társadalmilag értelmezni is tudja a nyelvi formákat. Kinek, mikor, mit mondhatunk és hogyan? Mikor beszélhetünk és mikor kell mindenképpen hallgatnunk? Hogyan szóljunk a különböző státusú és szerepű személyekhez? (Bartha Csilla: A kétnyelvűség alapkérdései. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999, 87-88).
