Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Bárczi Zsófia - Vančoné Kremmer Ildikó: A szlovákiai magyar irodalom oktatásának hatása (helyzetjelentés)
A szlovákiai magyar irodalom oktatásának hatása (helyzetjelentés)29 3. egyéb - 10,37% (10 hallgató) Nemleges válaszok esetében szinte kizárólagosan a következő felelettel találkoztunk: mivel a szlovákiai írók műveit a szlovákiaiak jóformán nem olvassák - 7,92% (13 hallgató) Nem indokolta meg feleletét sem nemleges, sem pozitív válasz esetében a hallgatók 53,48%-a (87 hallgató). A második kérdéskör első pontjában azt kértük a hallgatóktól, sorolják fel az általuk ismert szlovákiai magyar szerzőket (függetlenül attól, hogy olvastak-e tőlük valamit). Az eredmény: A megkérdezettek 54,87%-a Grendel Lajost, 34,75%-a Duba Gyulát, 20,12%-a Győry Attilát, 18,9%-a Márait, 17,07%-a Fábry Zoltánt, 15,24%-a Ardamica Zoránt, 12,19%-a Dobos Lászlót, 11,58%-a Koncsol Lászlót nevezte meg. A válaszokból kitűnik, hogy a költőket jóval kevésbé ismerik hallgatóink. A fent említett szerzőkön kívül még negyvenegy név szerepelt egy-két válaszadónál. Feltűnt viszont szlovákiai íróként pl. Esterházy Péter, Déry Tibor, József Attila, Ady Endre, Németh László, Nemes Nagy Ágnes és Ottlik Géza. A következőben azt kértük a hallgatóktól, nevezzék meg azokat a szlovákiai szerzőket, akiknek már olvasták valamelyik művét. Az eredmény: Grendel Lajostól a megkérdezettek 23,17%-a, Márai Sándortól 6,70%-a, Duba Gyulától 4,87%-a, Győry Attilától 3,04%-a, Dobos Lászlótól 2,43%-a, Németh Zoltántól pedig 1,21%-a olvasott már valamilyen írást. Egyáltalán nem olvasott semmit szlovákiai írótól hetvenhárom válaszadó, azaz a megkérdezettek 44,5%-a. Ebből a hetvenháromból azonban negyvenegy (56,1%) hallgató meg van győződve arról, hogy a szlovákiai identitás kialakításában szerepe van az itteni irodalomnak is. Felmerül a kérdés: milyen identitásképző szerepe lehet egy olyan irodalomnak, amelyet az érintettek nem olvasnak? Vagy másként: milyen módon vesz részt és egyáltalán, valóban részt vesz-e identitástudatunk kialakításában, formálásában, vagy ez a vélekedés sem több kulturális mítoszaink egyikénél? Az irodalom és identitás kapcsolatáról elmondtuk, hogy az irodalom a közösség önreprezentációjaként és az adott közösségre vonatkozó ismeretek hordozójaként kapcsolódik be az identitás alakításába. Ebbéli szerepét azonban - úgy vélnénk - kizárólag akkor tudja betölteni, ha a csoport tagjai, azaz a szlovákiai magyarok el is olvassák a szóban forgó irodalmi műveket. Akkor azonban azok a válaszadók, akik sosem olvastak még egyetlen szlovákiai magyar irodalmi művet sem, miért állítják mégis, hogy ezek az általuk nem olvasott művek részt vesznek a (bennük is élő) kollektív identitás kialakításában? Többféle válasz is elképzelhető. Az első és talán a legkézenfekvőbb a felmérés körülményeivel kapcsolatos - vizsgálatunkat egyetemen végeztük, magyar szakos hallgatók bevonásával: elképzelhető, hogy többen azt a választ adták, amelyről úgy gondolták, egybehangzik a felmérést készítő előzetes elvárásával. Az sem kizárt, hogy egyszerűen leírták azt a sztereotípiát, amelyet tankönyveik, az iskolai oktatás, egyáltalán, a szlovákiai magyar irodalomról való beszéd sugall, anélkül, hogy belegondoltak volna a válasz által keletkező önellentmondásba. Elképzelhető azonban még egy lehetőség - s ennek felvázolásával zárjuk írásunkat. Feltételezhető az is, hogy a szlovákiai magyar irodalom (vagy általában: az irodalom)
