Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Bárczi Zsófia - Vančoné Kremmer Ildikó: A szlovákiai magyar irodalom oktatásának hatása (helyzetjelentés)
28 Bárczi Zsófia - Vančoné Kremmer Ildikó pedig működtetnek egyfajta folytonosságot, melynek megléte elengedhetetlen akár az „Én", akár a „Mi” azonosságának fenntartásához. Identitás és irodalom fogalma gyakran és magától értetődő módon jelenik meg egymás kiegészítőjeként, különösen az ún. kisebbségi vagy határon túli magyar irodalmak vonatkozásában. „A kisebbségi magyar irodalmak a magyar irodalom egységén belül magukon viselik a kisebbségi magyarság külön sorsának jegyeit - írja Görömbei András. - Ennek a külön sorsnak a drámaian bonyolult világát teszik a magyar nemzeti önismeret szerves részévé. A hetvenes-nyolcvanas évektől irodalmunk élvonalához tartozó művek sora világította meg - rendkívül gazdag esztétikai változatokban - a kisebbségi léthelyzet sajátos dimenzióit, mindenekelőtt a nemzetiségi személyiség és közösség önvédelmi küzdelmét. Ez előbb a kisebbségi magyarság sajátosságának, nemzeti identitásának védelmében, majd a szétszóródás és a kisebbségi elidegenedés groteszk fantasztikummal elegyített bemutatásában nyilvánult meg.”4 Azoknak a szépirodalmi műveknek a csoportja, melyekről Görömbei András fentebb beszél, fokozottan él az irodalmi önreprezentáció nyújtotta lehetőségekkel: a mi esetünkben a szlovákiai magyarság autoreprezentációját hivatott megvalósítani, mégpedig a közösség történelmének, hányattatásainak, küzdelmeinek bemutatásán keresztül. Felvállalja tehát a jelen- és múltbeli események emlékezetének életben tartását, s így a történeti tudat (legalábbis egyik) fenntartójává válik. A történelmi tudat pedig a nemzeti azonosságtudat legfontosabb komponenseinek egyike.5 A kérdés nem is az, hogy van-e szerepe az irodalomnak az identitástudat kialakulásában, hanem az, hogy ez a szerep miként érvényesül. A vizsgálatban alkalmazott kérdőívben nem adtuk meg a hallgatók számára, mit értünk a „szlovákiai magyar irodalom" fogalma alatt, mivel nem akartuk előzetes értelmezéssel befolyásolni a megkérdezetteket, megkérdeztük viszont, hogy kik azok az alkotók, akiknek műveivel, esetleg nevével hallgatóink valamilyen formában már találkoztak. Nem választottuk szét az egyéni és a csoportidentitás fogalmát sem, a válaszokból azonban egyértelműen kiderült, hallgatóink az irodalom identitásképző szerepét szinte kizárólag (három kivétellel) a kollektív identitással kapcsolatban vélték relevánsnak. Nézzük az erre vonatkozó két kérdéskört! Az első kör két kérdése az irodalom identitásalakító szerepét firtatta. Azt kérdeztük meg a hallgatóinktól, szerintük van-e szerepe a szlovákiai irodalomnak a szlovákiai magyar identitás kialakításában. A válaszok alapján a következő eredményt kaptuk: 1. a megkérdezettek 64,6%-a válaszolt igennel (106 hallgató) 2. 18,2%-a nemleges választ adott (30 hallgató) 3. 17,07%-a nem válaszolta meg a kérdést (28 hallgató) Arra is megkértük a hallgatókat, indokolják válaszukat, azaz írják le, szerintük hogyan, mi módon, miért alakítja szlovákiai magyar identitásunkat ennek a régiónak az irodalma. Mivel kérdésünk nyílt végű volt, a válaszok értékelésénél kategóriák kialakítására törekedtünk. Igenlő válaszok esetében a következő indoklások szerepeltek: 1. az önreprezentáción keresztül - 24,52% (26 hallgató) a. saját történelmünk és sorsunk jobb megismerése által b. saját mindennapjaink speciális problémáinak bemutatásával c. mert rólunk szól 2. segít elfogadni a kisebbségi helyzetet - 26,41% (28 hallgató)
