Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Bárczi Zsófia - Vančoné Kremmer Ildikó: A szlovákiai magyar irodalom oktatásának hatása (helyzetjelentés)
26 Bárczi Zsófia - Vančoné Kremmer Ildikó mincegy, Dobos Lászlóét huszonkét hallgató tüntette fel. A listán szereplő többi név ismertsége jóval kisebb, azaz egy-két alkalommal voltak megemlftve. A szlovákiai magyar lírikusok esetében sem jobb a helyzet, a 164 hallgatóból huszonöt nem válaszolta meg ezt a kérdést, a listán hetvenegy név szerepel, ebből a fentebb ismertetett ismérvek alapján huszonegy hibásan, azaz: 1. magyarországi költő, pl. Weöres Sándor, József Attila, Ady Endre 2. nem lírikus, hanem irodalomtudós, pl. Zalabai Zsigmond 3. nem költő, hanem prózaíró, mint Grendel Lajos, Dobos László 4. a régi magyar vagy a XIX. századi irodalom képviselője, mint pl. Czuczor Gergely. Az ismertség a lírikusok esetében a következő: Ardamica Zoránt huszonnégy, Csehy Zoltánt tizenkilenc, Tőzsér Árpádot tizennyolc, Zs. Nagy Lajost tizenhat, Gál Sándort tizennégy, Németh Zoltánt tizenhárom hallgató nevezte meg. A listán szereplő többi név ismertsége itt is elhanyagolható, azaz egy-két válaszadónál voltak csupán megemlítve. Még az eddigieknél is ismeretlenebbek a hallgatók számára gyermekirodalmunk képviselői. A 164-ből kilencvenheten egyetlen szerzőt sem tudtak megnevezni, így a teljes lista összesen harminchárom nevet számlál. A hibázás itt volt a legalacsonyabb, s pusztán egy típusa fordult elő, mikor is magyarországi szerző hazaiként volt feltüntetve, pl. Zelk Zoltán, Weöres Sándor, Szabó Magda, Fekete István, Nemes Nagy Ágnes. Barak László tizenkettő, N. Tóth Anikó nyolc, Kovács Magda öt, Tóth Elemér négy, Simkó Tibor pedig három hallgató előtt volt ismert. A hazai kritikusokra, irodalomtörténészekre vonatkozó kérdésre a 164 lehetséges válaszból nyolcvannyolc hiányzott. A hallgatók a következő neveket tüntették fel: Németh Zoltán (tizenhét esetben), Benyovszky Krisztián (tizenhat esetben), Tőzsér Árpád (tizenegy esetben), Csehy Zoltán (öt esetben), Fábry Zoltán (öt esetben), Erdélyi Margit (öt esetben). Összesen harmincegy név szerepelt a listán, s ebből csak három volt téves: Kulcsár Szabó Ernő magyarországi irodalomtudős, Ág Tibor karnagy és Dráfy Mátyás színész neve jelent meg tévesen e kategóriában. Ami az intézményrendszereket illeti, megkérdeztük, milyen hazai kiadókat, irodalmi lapokat és irodalmi melléklettel, esetleg irodalmi rovattal rendelkező folyóiratokat, újságokat ismernek az egyetemi hallgatók. Negyvenketten egyetlen szlovákiai magyar kiadót sem tudtak megnevezni, viszont szerepelt a huszonnégy tételből álló listán három magyarországi kiadó is: a Magvető, a Móra és a Tinta, sajátos névösszevonásként a Kalligramma, és a hallgatók megelőlegezték a Gramma Nyelvi Iroda kiadói tevékenységét is. A legismertebb hazai kiadók: a Kalligramot hetvenhét hallgató nevezte meg, a Lilium Aurumot hatvannégyszer jelölték meg, a Madách-Posoniumot ötvenhétszer, a Nap Kiadót huszonnyolc esetben, az AB-ART Kiadót tíz esetben tüntették fel a válaszadók. Irodalmi lapjaink és a folyóiratok közül huszonkilenc név jelent meg. Harminckilenc hallgatótól nem kaptunk választ, s a felsorolt lapok közül nyolc tévesen szerepelt a listán, pl. az Édes Anyanyelvűnk vagy a Műhely magyarországi periodikumok. Ismertség tekintetében az Irodalmi Szemle vezet ötvenöt találattal, ezt követi a Szőrös Kő negyven, a Kalligram harmincnyolc, az Új Szó huszonkettő és a Könyvjelző (az Új Szó melléklete) kilenc találattal. A kapott eredmények arra engednek következtetni, hogy az egyetemi hallgatók nemcsak hogy nem olvassák a hazai irodalmi lapokat, hanem mintegy kétharmaduk még csak nem is tud a létezésükről.
