Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Bárczi Zsófia - Vančoné Kremmer Ildikó: A szlovákiai magyar irodalom oktatásának hatása (helyzetjelentés)
Bárczi Zsófia - Vančoné Kremmer Ildikó A SZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM OKTATÁSÁNAK HATÁSA (HELYZETJELENTÉS) Beszámolónkban arra a kérdésre szeretnénk választ adni, hogy milyen mértékben van jelen a szlovákiai magyar irodalom a magyar szakos egyetemi hallgatók ismereteiben. Az empirikus adatokat egy kérdőíves felmérés eredményei adták, a felmérésbe a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem, a komáromi Selye János Egyetem, a nyitrai Konstantin Egyetem és a pozsonyi Comenius Egyetem 164 magyar szakos egyetemi hallgatóját kapcsoltuk be. A felmérésben való részvétel egyetlen feltétele az volt, hogy a hallgató az adott egyetemen még nem vett részt a (cseh)szlovákiai magyar irodalommal foglalkozó kurzuson; így az adatokat első-, másod- és harmadéves diákok válaszaiból nyertük. Abból indultunk ki, hogy mint köztudott, az irodalom tanításában nem történt meg az a paradigmaváltás, mely lehetővé tenné a műközpontú oktatást, és a tanterv sem biztosít elegendő időt az információk szintjén felvillantott tudás elmélyítésére. Ezért feltételezésünk az volt, hogy a szlovákiai magyar irodalom tárgykörében a tudásszint várhatóan alacsony lesz, azt gondoltuk viszont, hogy a magyartanári pályára készülőktől elvárható a jövendő szakmájuk részterületei iránti érdeklődés, s hogy ez némi kiegyenlítődést eredményez majd. Kérdőívünkben huszonhét kérdés szerepelt, melyekkel többek között a hazai írók, költők, kritikusok és az irodalmi intézményrendszer ismertségére, az e tárgy oktatásának szükségességére, irodalmunknak az identitás kialakításában betöltött szerepére kérdeztünk rá. A továbbiakban a felmérés konkrét eredményeit ismertetjük. A nyílt végű kérdések esetében a válaszadók több adatot is felsorolhattak. Hallgatóink kilencvenhárom hazai magyar prózaírót soroltak fel; a 164 megkérdezettből tizenheten egyetlen szépírót sem tudtak megnevezni, s a kilencvenhárom felsorolt közül harminckilenc tévesen szerepelt a névsorban, mivel: 1. XX. századi magyarországi prózaíró, pl. Esterházy Péter, Ottlik Géza 2. nem szépíró, hanem irodalomtudós, pl. Benyovszky Krisztián, Szeberényi Zoltán 3. költő, pl. Tőzsér Árpád 4. a régi magyar vagy a XIX. századi irodalom alakja, pl. Balassi Bálint, Czuczor Gergely; az ő esetükben - a regionális kötődés ellenére - maga a szlovákiai magyar irodalom fogalma nyilván irreveláns. A felsorolt prózaírók ismertsége a következőképpen alakult: Grendel Lajos nevét kilencven, Duba Gyuláét ötvenhét, Győry Attiláét harminchárom, Márai Sándorét har
