Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Dusík Anikó: Jelenlét és kanonizáció
22 Dusík Anikó akik a lexikonok anyaga összeállításakor még nem jelentek meg, vagy első megjelenéseik súlytalanok voltak. Ez az állítás valószínűsíthetőleg maradéktalanul azonban csak a hazai lexikonra vonatkozik. Az említett ok miatt nem találjuk N. Tóth Anikót, Szűcs Enikőt, Bárczi Zsófiát, Gazdag Józsefet, Mizser Attilát... Némileg más a „stratégiája” az egyébként az egységes egy magyar irodalom elvét hirdető Új magyar irodalmi lexikonnak. Említettük, hogy Csehy Zoltánt még hiába keresnénk benne. Szerepel viszont egy Csehy József nevű egykori költő (387.) - akinek „1801-ben két ódáját Virág Benedek közölte Poétikájában” és „1802-től levelezett Kazinczyval". * Az elmúlt évek során az irodalom és az „irodalmárok” kelléktára új „eszközzel” bővült. A világháló segítségével ma már szerzők, trendek születnek, olyan kommunikációs fórumok alakulnak, melyek a papírhoz és szerkesztői döntéshez kötött világban különféle okoknál fogva egyébként nem jutottak, nem jutnak lehetőséghez. Olykor talán jogosan, de a világháló az esetenkénti kritériumtalan megjelenésnek nem oka, hanem kiterjesztője csupán. Ebből a szempontból tarthatjuk szignifikánsnak az ipolysági születésű Százdi Sztakó Zsolt (1967) teljesítményét. Esetében a világhálón való megjelenés a terjedés egyik alapvető meghatározója. * Az eddigiek tükrében továbbra is feltételezhetjük, hogy a megjelenés/jelenlét és kanonizáció közötti határvonal bizonytalan, gyakran elmosódó s a kanonizációs eljárások akár esetlegesnek (a döntést hozó, beemelő szubjektum akaratától függőnek) is tűnhetnek. Ugyanekkor területi (országhatárokhoz kötött) és generációs (a születés évszámának értelmében) alapú megközelítésmódok felértékelését konstatálhatjuk. Vajon sikerül-e túllépniük a szokásjog - is - szabta megkötéseken az alakuló irodalom értékmegszabóinak? Milyen kritériumok mentén alakul értékrendjük, értékrendjeik? Érdemes megfigyelnünk, hogyan tesz kísérletet egy lehetséges mintasor felállítására Németh Zoltán A széttartás alakzatai című írásában (alcíme szerint: Kánonok a 90- es évek „fiatal” „szlovákiai magyar" irodalmában). Kik azok az írók, akiket említésre érdemesnek tart? (lásd: http://home.nextra.sk/madszu/szemle4.htm) Elsőként természetesen nála is - miért lenne másként - Grendel Lajos. Ha a szövegben való megjelenés sorrendjére hangsúlyt fektetünk és érték-odaítélő jelentést tulajdonítunk neki, akkor Grendel után e próza legfigyelemreméltóbb teljesítményei Németh szerint Farnbauer Gábor és Talamon Alfonz nevéhez fűződnek. Németh további „szereplői”: Győry Attila, Z. Németh István, Pénzes Tímea, Szűcs Enikő, Mizser Attila... A bevégezhetetlen feladat című tanulmánykötetében Németh újra közli ezt az írását, s a címhez csatolt lábjegyzetben bővíti a névsort (bár a mintasorba való kerülés kritériumai tisztázatlanok maradnak): Gazdag József, Daniel Levický Archleb, György Norbert, Bárczi Zsófia neve jelenik meg. (35.) A felfrissített mintasorban szereplő fiatal írók közül a 2005-ös évben a legtöbb figyelem Gazdag Józsefnek jutott. A Kilátás az ezüstfenyőkre (2004) című novelláskötetéért a 2005-ös XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának magyar elsőkönyves szerzője volt (a korábbi évek elsőkönyvesei között van pl. Szilasi László, Varró Dániel, Grecsó Krisztián is). 2005 októberében megkapta a legjobb elsőkötetes írónak járó Bródy Sándor-dijat. (2005-ben övé lett Madách-di] és a Posonium Irodalmi Díj is.) Érdekes,
