Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Dusík Anikó: Jelenlét és kanonizáció
20 Dusík Anikó leniét és kánonba emelés fogalmainak egybemosását preferáló tendencia. Egy bármely elem bármely rendszerbe emelése súlyt ad a megjelenésnek, jelenlétté válhat, megteremtheti a kánonba kerülés feltételeit. (A Magyar értelmező szótár szerint, aki kanonizál, az „valamit szentesít, kötelező szabállyá tesz". [643.]) Nézzük meg, hogyan kommunikál A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona olyan más kiadványokkal, amelyek jellegüknél fogva ugyancsak a jelenlét hangsúlyossá tételét szolgálják. Mielőtt azonban ezt megtennénk, szenteljünk figyelmet a Kortárs 2006 februári számában megjelent Szlovákiai, magyar, irodalom című írásnak, melyben a szerző, Sturm László (Cselényi Negyedvirágzás... című írásgyűjteményén kívül) a szlovákiai magyar irodalom - próza és líra - két, 2005-ben megjelent válogatáskötete kapcsán szólal meg. Bár Sturm hangot ad kétségeinek a válogatás/ok szempontjait illetően, mégis konstatálja, hogy „a jelentős nevek sokasága így is biztosítékot nyújt arra, hogy az olvasó megbízható kalauzt kap a szlovákiai magyar irodalom jelenéhez” (http://www.kortarsonline.hu/0602/sturm.htm). Ha némileg szűkítjük a kört, és csupán a válogatott prózák Sturm által említett szerzőit nézzük, a következő neveket olvashatjuk: Grendel Lajos, Bárczi Zsófia, Aich Péter, Duba Gyula, Végh Péter, Százdi Sztakó Zsolt, Hodossy Gyula, Varga Imre, Németh Zoltán, Gazdag József, Mizser Attila, Mórocz Mária, Szűcs Enikő, N. Tóth Anikó. Anélkül, hogy szándékunkban állna megkérdőjelezni a névsort, nézzük meg, mit tudhatunk meg a szerzőkről az eddig említett két lexikon segítségével. A lista első olvasásra nyilvánvalóan legismertebb írója Grendel Lajos, aki az elmúlt évek (lassan évtizedek) során a szlovákiai (korábban csehszlovákiai) magyar irodalom (persze, csak ha létezik) emblematikus alakja lett. Természetesen szerepel A csehszlovákiai magyar irodalom lexikonában és az Új magyar irodalmi lexikonban is (763.), sőt, az 1990-es Magyar Ki Kicsodából még azt is megtudhatjuk , hogy hobbija a rockzene és a dzsessz (206.). A Nemzeti Tankönyvkiadó Kortárs magyar irodalom 1945-1990 című - az érettségizők és felvételizők számára összeállított - válogatásában azonban nem szerepel. Igaz, az előszó első mondata magyarázattal szolgálhatna arra, miért van ez így, hisz ez a következőket mondja: „Ez a kötet válogatás az ország határain belül, 1945 és 1990 között született irodalmi művekből.” (5.) A kötetet összeállító Domokos Mátyás ugyanakkor fontosnak tartja hangsúlyozni (a már említett előszóban), hogy „a magyar irodalom nyelvében is, ethoszában is egy és oszthatatlan” (uo.), de mivel - ellentétben azzal, amit hangsúlyozni szeretne - számára mégis az országhatárokhoz kötöttség a meghatározó, a válogatásba a magyarországi szerzők mellé csak azok kerülhettek be, akik Magyarországra települtek, éltek Magyarországon is (Bodor Ádám, Kassák Lajos, Márai Sándor, Tamási Áron). Jelzésértékű, hogy ez a középiskolások és egyetemisták számára készült összeállítás végül mégis a jelenlét súlya fölé emelve rögzíti az országhatárokhoz kötöttség elvét, szemléletmódját. A szlovákiai magyar próza értékskáláján magasra helyezett Grendelnél idősebb Duba mint szócikk az 1990-es Magyar Ki Kicsodában ugyan nem szerepel, de az Új magyar irodalmi lexikon Dubáról szóló szócikke (508.) Grendelénél terjedelmesebb. A Grendelnél ugyancsak pár évvel idősebb Aich Péter a Sturm által is értékelt válogatás további szerzője, akiről koránál fogva és a válogatásban való megjelenése alapján feltételezésekbe bocsátkozhatnánk a szlovákiai magyar irodalomban játszott szerepe fontosságát illetően (szerzőként az Egyszemű éjszaka című antológia - 1970 - szereplőjeként rögzült). A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona említi Aichot, de
