Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Németh Zoltán: A szlovákiai magyar irodalom kontextusa
A szlovákiai magyar irodalom kontextusa 11 Kalligram, a Szőrös Kő, az Irodalmi Szemle és a Partitúra, vannak kiadói, mint a Kalligram, a NAP Kiadó, a Lilium Aurum, az AB-ART, a Madách-Posonium, a Plectrum: azok az alkotók, akik ebben a körben (is) mozognak, a szlovákiai magyar irodalom kontextusában (is) mozognak - és itt nemcsak Duba Gyulára, Mács Józsefre, Tőzsér Árpádra, Mizser Attilára vagy Gazdag Józsefre gondolok, hanem például Mészáros Sándorra, aki a Pesti Kalligram szerkesztője, vagy Kukorelly Endrére, akinek kötetei jelennek meg a Kalligramnál és az AB-ART-nál... A szlovákiai irodalom mint kontextus azonban nem többet jelent, mint hogy a körébe vont személyek identitásának, irodalmi tevékenységének csupán egyetlen, ráadásul nem mindig hangsúlyos lehetőségét jeleníti meg: emellett még rengeteg más kontextusba sorolható; így helyezhető el például Csehy Zoltán az antik, ógörög, latin irodalom fordítóinak kontextusában, az erotikus szövegek elméleti kérdéseivel foglalkozók kontextusában, a középkori magyar és latin irodalom egyetemi oktatóinak kontextusában, a reneszánszkutatók kontextusában stb. Vagyis a szlovákiai magyar irodalom abszolutizálása helyébe egy dinamikusabb, irodalomszerűbb kontextusfogalom kerülhet. Nemrég vita alakult ki a kolozsvári Sapientia Egyetemen köztem és Orcsik Roland vajdasági irodalomkutató között a határon túli irodalmak kérdésében. Abban, hogy én nem veszem észre a szlovákiai magyar irodalom specifikumait, Orcsik azt látja, hogy homogenizálom a magyar irodalmat, és így egy modernista projektumot hajtok végre. Szerintem viszont a szlovákiai magyar identitáslehetőségek szűk kereteinek fellazítása a kortárs irodalomban éppen a szlovákiai magyar irodalom (vagy bármely más határon túli, kisebbségi irodalom) monolitikus tömbjének modernista projektumát lazítja föl. Valóban nem egységes a magyar irodalom, de nem azért nem egységes, mert magyarországi, erdélyi, szlovákiai, vajdasági, kárpátaljai magyar irodalmakra esett szét, hanem azért, mert különféle, egymást tagadó, egymás nyelvjátékait nem hasznosító kánonok mentén válnak láthatóvá a törésvonalai - posztmodern, avantgárd, népies, későmodern stb. kánonok figyelhetők meg az irodalmi folyóiratok, kötetek, iskolák szövegeiben. Példaként arra a - már említett - tényre lehetne utalni, hogy a szlovákiai Csehy Zoltánt, az erdélyi Kovács András Ferencet és a magyarországi Parti Nagy Lajost valószínűleg sokkal több poétikai, irodalmi tapasztalat, szál köti össze, mint a szlovákiai Csehy Zoltánt, a szintén szlovákiai Cselényi Lászlót és a szintén szlovákiai Gál Sándort. És ugyanez más-más szerzőkről szintén elmondható lenne: Gál Sándort is több szál fűzi poétikai-tapasztalati szinten az erdélyi Sütő Andráshoz vagy a magyarországi Nagy Gáspárhoz, mint mondjuk a szlovákiai Mizser Attilához, Polgár Anikóhoz, Vida Gergelyhez. A következő probléma, ami a szlovákiai magyar irodalom kapcsán fel szokott vetődni, a kánon kérdése - jelesül az, hogy az ún. szlovákiai magyar alkotók, szövegek mennyire veszik ki részüket a magyar irodalom progresszív vonulataiból. Vajon az 1918-1938 közötti időszakból a Kosztolányi Dezső - Babits Mihály - Móricz Zsigmond - Kassák Lajos - József Attila - Szabó Lőrinc vonulat mellé tudunk-e a szlovenszkói magyar irodalomból megfelelő sort állítani? És ha nem, mert nem, akkor nem az esztétikai tapasztalat rovására megy-e minden kísérlet, amely megpróbálkozik ezzel? Hiszen a kérdés akkor úgy vetődik fel, hogy értékes irodalmat akarunk-e oktatni vagy helyi, regionális másodvonalat. Jellemző, hogy Kassákot és Márait, akik tájainkról származtak, az egyetemes magyar irodalom könnyen és gyorsan asszimilálta (mint ahogy Kosztolányit vagy Csáth Gézát, akik nem vajdaságiként kanonizálódtak). Még akkor is így van ez, ha Márainál éppen Kassa vált írásainak egyik tétjévé. Jellemző Szirák Péter megállapítása a Regionalitás a huszadik századi magyar irodalomban című tanul
