Csanda Gábor (szerk.): A (cseh)szlovákiai magyar irodalom oktatása. Konferencia az irodalomoktatásról, Nyitrán, 2006. szeptember 29-én - Disputationes Samarienses 8. (Somorja, 2006)
Németh Zoltán: A szlovákiai magyar irodalom kontextusa
10 Németh Zoltán magyar irodalom, amely magyar nyelven a szlovákiai magyar sorsközösség problémáiról szólna. A probléma csak az, hogy a szlovákiai magyar írók több mint fele nem a szlovákiai magyar közösség sajátos problémáival foglalkozik verseiben, szépprózáiban. A múltban Koncsol László, Duba Gyula, Zalabai Zsigmond is megpróbálkozott már hasonló definíciókkal - ma, 2006-ban viszont úgy tűnik, hogy ez a tematikus megközelítésen alapuló lehetőség végképp szertefoszlott. Marad egy másik lehetőség, az életrajzi szerző adatainak ismeretében felállítani a szlovákiai magyar irodalom alkotóinak és ebből következően műveinek sorát - na de honnét tudhatja az olvasó, hogy az adott szerző - Tóth László, Varga Imre, Balia Kálmán, Krausz Tivadar, Mőrocz Mária - szlovák állampolgár-e vagy sem: és akkor még felvetődik az a kérdés is, hogy vajon ez a tény, az állampolgárság döntő módon szól-e bele az alkotásba. Tehát sem a tematikus, sem az életrajzi megközelítés nem kielégítő. Annál is inkább, mert a kortárs irodalomban az identitással folytatott játék olyan tág spektrumot mutat, amelyet balgaság lenne mesterségesen leszűkíteni és szlovákiai magyar specifikumként bemutatni. Az identitás lehetne az a terület, amely - mivel más társadalmi tapasztalatokról van szó a nem egy országban élő alkotók esetében - kimentett eddig sok irodalomtörténészt azoknak a kérdéseknek a csapdájából, amelyek a szlovákiai magyar irodalom terminusának problémában használatát veszélyeztetik. A realista Duba Gyula, az avantgarde Cselényi László, a későmodern-posztmodern Tőzsér vagy a posztmodern, legutóbb minimalista Grendel esetében elég az életrajzi tények minimumának ismerete ahhoz, hogy kisebbségi, szlovákiai magyar tapasztalatot keressünk műveikben. De keressen valaki ilyen tapasztalatot mondjuk Farnbauer Gábor Az ibolya illata című versében, amely egy kémiai képletből és egy Dosztojevszkij-idézetből áll... Duba, Tőzsér, Cselényi, Grendel és az idősebb generáció egyes tagjai olyan réteget is fenntartanak bizonyos szövegeikben, amely a sajátos szlovákiai magyar sors, történelem, kultúra, nézőpont felől értelmezhető. A kortárs fiatal szlovákiai magyar irodalom legtöbb alkotójára azonban - mint arra az előző tíz szöveg olvasási tapasztalatai is utalnak - ez már egyáltalán nem jellemző. Olyannyira nem, hogy felvetik a problémát, van-e egyáltalán értelme használni a szlovákiai magyar jelzőt ezeknek a szövegeknek az értelmezése során. Úgy gondolom, az identitás problémája vezetett el ehhez a helyzethez, méghozzá az identitás problémájának posztmodernizálódása a 70-es, 80-as évektől kezdődően. Feltehető a kérdés: vajon mit hasznosíthatott Csehy Zoltán a Catullusi vers írása közben az ún. „szlovákiai magyar” irodalomból? Valószínűleg semmit. De ugyanúgy nem sokat Tőzsér Árpád sem az Euphorbosz monológja írása közben, vagy Daniel Levický Archleb az Aua és Atua írásakor. Az irodalmi identitásképzés felvázolt területei arra utalnak, hogy sokkal tágabb kánonok figyelembevételével alkotnak a megidézett szerzők. Catullus, Kovács András Ferenc, Térey János vagy Parti Nagy Lajos műveinek hatása sokkal inkább kimutatható egy-egy szlovákai magyar szerző szövegén, mint saját regionális kánonjának szövegei. Az irodalmi kommunikáció fentebb felvázolt hármas modelljét a médium és a kontextus kategóriáival egészíthetjük ki. A médium kérdése, tehát hogy szlovákiai magyar kiadó jelentet meg egy irodalmi alkotást, megint csak nem irányadó, gondoljunk Kukorelly Endre vagy Lövétei Lázár László köteteire. Tény viszont, hogy a szlovákiai magyar irodalomnak, bármit értsünk is a fogalom alatt, vannak intézményei, dijai, díjazottjai: vagyis van egyfajta kontextus, amelybe alkotók és szövegek helyezhetők bele. Társasága a Szlovákiai Magyar írók Társasága, van Madách-díj, Posonium Irodalmi Díj, Forbáth-dj, Talamon-dj, az Év irodalmi alkotása díj stb. Vannak irodalmi lapjai, mint a
