Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
98 Eiler Ferenc is figyelmen kívül hagyott egy nagyon fontos tényt: azt, hogy a világháború előtti időszakban a bácskai, bánáti, és szepességi német lakosság rendkívül komoly „asszimilációs veszteséget" volt kénytelen elkönyvelni.35 Ezzel szemben az új államokban már önmagában véve az, hogy a magyarsághoz való asszimiláció trendje megtört, erősen hozzájárult a német nemzeti identitás megerősödéséhez. Ráadásul az új államok is szívesebben látták, ha a német közösség összetartó ereje erősödik - már amennyiben az a magyarok rovására történt. A kisebbségek identitásának erősödéséhez azonban az a német külpolitikában megfigyelhető új tendencia is hozzájárult, melyre az volt a jellemző, hogy a korábbi időszakkal ellentétben komolyan figyelemmel kísérte a régió német közösségeinek sorsát. Ráadásul az anyaország anyagilag is támogatta őket, ha nem is olyan mértékben, mint ahogy azt szerették volna. Kánya 1930-as helyzetértékelése pontos volt, mikor a kisebbségekkel foglalkozó németországi társadalmi szervezetek hozzáállását a következőképpen foglalta össze: „A külföldi németség sorsával foglalkozó tényezők elismerik ugyan, hogy a megszállt területek német kisebbségeinek gazdaságilag és közigazdaságilag rosszabb sorsuk van, mint volt a magyar uralom alatt; ezzel szemben azt tartják, hogy a nemzeti szempontból legfontosabb kulturális tekintetben azonban jelenleg több szabadságot élveznek. ”36 De nemcsak a társadalmi szervezetek nem tartották előnyösnek, hogy a német kisebbségek sorsukat a magyarokéhoz kössék, hanem a német külügyminisztérium sem. Ráadásul ez az alapállás nemcsak a Weimari Köztársaság kormányaira volt jellemző, hanem a nemzetiszocialista időszakra is. Romániában és Jugoszláviában a német pártok korán rájöttek arra, hogy ha kisebbségeik sorsáért eredményesen akarnak lobbizni, akkor a helyhatósági, és parlamenti választásokon választási szövetséget kell kötniük a nagy országos pártok valamelyikével, lehetőleg a hatalomra kerülésre legnagyobb eséllyel indulóval.37 Csehszlovákiában a kisebbségi politikai paletta sokkal tagoltabb volt, mint a másik két államban, s mind a németek, mind a magyarok több párttal képviseltették magukat a törvényhozás két házában. Bár a német pártok általában nem voltak egységesek a követendő stratégia kérdésében, többnyire voltak olyan pártjaik, melyek az aktivitásban - tehát a kormánynyal való együttműködésben - keresték a megoldást.38 Nem véletlen tehát, hogy a magyar és a német politikai szerveződések között az 1925-38 közötti időszakban mindössze kétszer köttetett parlamenti választási kartell. 1925-ben a csehszlovákiai Magyar Nemzeti Párt és a szudétanémet Agrárpárt működött együtt, 1927-ben pedig Romániában hívták fel a magyar és a német párti vezetők 35 Tilkovszky Lóránt: A weimari Németország és a Duna-medence német kisebbségei. Századok, 1980. 2. sz. 201. p. 36 Kánya jelentése a külügyminisztériumnak. Berlin, 1930. március 7. Magyar Országos Levéltár (MÓL), (Miniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Osztály iratai.) K 28. 1930-16-T 5374. 37 Erre a stratégiára Jugoszláviában és Romániában a magyar pártok is rákényszerültek. A romániai Országos Magyar Párt is kötött választási megállapodást román pártokkal. Először 1923-ban, majd 1926-ban. Ezután azonban Bethlen György irányítása alatt az önálló indulás lett a párt választási stratégiája, különösen miután a németekkel alakított kisebbségi blokk 1928-ban felbomlott. Legközelebb csak 1938-ban - megváltozott keretfeltételek között - kötött a magyarság politikai érdekképviseleti szerve választási megállapodást román párttal. Bárdi Nándor: A romániai magyarság kisebbségpolitikai stratégiái. Regio, 1997. 2. sz. 37-44. p. 38 A csehszlovákiai német pártok húszas évekbeli stratégiájáról lásd Ladislav Lipscher: Die parteipolitische Struktur der Minderheiten und ihre staatsrechtlichen Vorstellungen zur Lösung der nationalen Frage in der Tschechoslowakei (1928-1930). Bohemia Band 22. 1981. 342-364. p.
