Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
A kisebbségi kérdés a nemzetközi kapcsolatrendszerben
72 Hornyák Árpád vánó barátja van. Kifejezte azonban eltökéltségét, hogy a kisebbségi kérdés méltányos elintézéséért a kormányon belül továbbra is harcolni fog, és érvelése remélhetőleg előbb-utóbb sikerre fog vezetni.10 Ez azonban nem hatotta meg a magyar kormányt. 1929. november 20-án a Népszövetségnél iktatták a Prokopy Imre által benyújtott első magyar petíciót, s ezt követően a genfi székhelyű szervezetet valósággal „elárasztották” a magyar beadványok.11 Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magyar kormány nem hirtelen felindulásából döntött úgy, hogy a nemzetközi szervezethez fordul; ezt egy átgondolt hosszú távú terv részeként már a diktatúra bevezetése előtt, 1928-ban elhatározta.12 A nemzetiségi kérdés a két állam kapcsolataiban nem csak a délvidéki magyar kisebbség ügye formájában játszott szerepet. Felmerült oly módon is, hogy a magyar kormány a Jugoszlávián belüli elégedetlen elemek támogatásával járuljon hozzá a délszláv állam felbomlásához, ily módon segítve elő a magyar nemzeti célok teljesülését. Ez nyilvánvalóan elsősorban a horvátsággal való kapcsolatok felvétele és javítása útján volt elérhető. Ebben az irányban, az 1924-25-ös évet követő néhány év szünete után, 1928-tól történtek érdemi lépések.13 Az egyik fő kezdeményező egy vajdasági magyar fiatal, bizonyos Nagy Iván, a vajdasági magyar diákegyesület elnöke és a Horvát Nemzeti Diákszövetség választmányi tagja volt. Nagy 1928. szeptember elején viszonylag terjedelmes aid memoire-t készített és juttatott el a magyar kormányhoz. Ennek lényege, hogy a horvát diákságot kell megnyerni egy politikai koncepció számára, amire jó esély mutatkozik. Indokolja ezt a vajdasági magyar egyetemi hallgatók egyesületének jó viszonya a horvát diákokkal, akik, állítása szerint, külpolitikailag csaknem teljesen kezükben (befolyásuk alatt [?] - H. Á.) tartják a horvát diákságot. Úgy vélte, hogy a horvát ifjúság a különböző formájú együttműködés és magyarországi látogatások révén, melynek keretében 1928 áprilisában megtörtént a magyar-horvát diákkiegyezés is, magyarbaráttá lett. Fontosnak tartotta ezt továbbfejleszteni, magyarországi tanulási lehetőségeiket és kirándulásaikat előmozdítani, forradalmasítani ezt az ifjúságot, intézményesen politikai menedékhelyet biztosítani neki, és bizonyos „felelőtlen elemeknek elősegíteni a horvát nemzeti, de szerbellenes ténykedéseit”. Ily módon, vélte Nagy, könnyen meg lehetne ismételni a szkupstinai gyilkosság után bekövetkezett zavargásokat. Márpedig egy véres politikai tüntetés vagy politikai gyilkosság sikeresebb nemzetközi propaganda, mint a legjobban irányított legális propaganda. Ismerve a szerb mentalitást, biztosra vehető, hogy hasonlójellegű ellenakciót indítanának erőszakos eszközökkel. Ez pedig a legbiztosabb módszer a szerb-horvát ellentét 10 Forster a beszélgetés során a magyar nyelvű oktatás helyzetének sürgős orvoslását kérte Marinkovictól. In Iratok az ellenforradalom történetéhez. 1919-1945. IV. A magyar ellenforradalmi rendszer külpolitikája 1927. január 1-1931. augusztus 24. A kötet forrásanyagát összeállította és jegyzetekkel ellátta Karsai Elek. Budapest, 1967, 70. p. (a továbbiakban: Iratok IV) 352-353. p. 11 1929 novembere és 1933 februárja között Prokopy magánemberként, de a Külügyminisztérium tudtával és utasításai szerint 20 petíciót és 3 kiegészítést juttatott el a Népszövetséghez, zömmel iskolai, nyelvi, kulturális sérelmek és köztisztviselők elbocsátása miatt. A kérdéshez bővebben lásd Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség. Magyarok a Délvidéken 1918-1947 című munkáját. Napvilág Kiadó, 2004, 108-119. p. 12 Bethlen már 1928 decemberében előre jelezte a német külügyminiszter-helyettesnek, Schumannak, hogy a következő évben a kisebbségi kérdésben több petíció fog magyar részről a Népszövetség elé kerülni. Iratok. IV. 242. p. Bethlen feljegyzése Gustav Stresemannal folytatott megbeszéléséről. 1928. december 13. 13 Ez a belgrádi szkupstinai lövöldözést követően történt, amelyben a Horvát Parasztpárt vezetője, Stjepan Rádió is életét vesztette.
