Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
A romániai magyar elit generációs csoportjainak integrációs viszonyrendszere 63 6. A nemzetközi folyamokhoz való viszony és az ideológiák honosítása Ha a szerző az értelmezési keretek és viszonyítási pontok keresése során - a már említett alapkutatások hiánya miatt - végig a tudatlanság bátorságától tartott, akkor most ezzel többszörösen is szembe kell néznie, hiszen az egész kisebbségtörténeti beszédmódunkat és valóságképünket az etnopolitika-központúság és a homogenizációs folyamatok határozzák meg. A nemzetközi ideológiai trendekhez való kisebbségi viszony, azok recepciója K. Lengyel Zsolt magyarul meg sem jelent munkáját és egy most megjelenés alatt álló PhD-dolgozatot leszámítva alig kutatott.69 Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lettek volna a romániai magyar kisebbségek történetével kapcsolatos eszmetörténetei kutatások. Ezek azonban, mint „transzilvanológia", „Korunkológia”, „kisebbségi erkölcstan”, egyszerre voltak elemzések és a társadalmi/kisebbségi azonosságtudat erősítői.70 A példafelmutatás erénye és az elemzés keveredik ezekben a munkákban, amelyek jórészt nem tudományos kérdések nyomán, hanem a „kisebbségi léthelyzet szülte feladatként” készültek. Távol essék tőlem, hogy ezeket a szerzőket felülbíráljam. A célom inkább az, hogy a kisebbségi problematikán kívülről indulva, de a jelenségeket a kisebbségi közegben vizsgálva épp erről a szerkezetről és az ezt alakító elit eszméiről mondjunk többet. A következőkben azokat az eszmei hatásokat jelzem, amelyek recepcióját, illetve egy-egy ezzel kapcsolatos életművet fontosnak tartok feldolgozni. 6.1. A húszas évek erdélyi magyar progressziója az első években a wilsonizmust mint a nemzetkisebbségi autonómia megteremtéséhez alkalmas érvelési módot használta. Erről azonban a Népliga, illetve népszövetségi társadalmi szervezkedések során kiderült, hogy súlytalan a meghatározó politikai folyamatokban. Ezzel párhuzamosan a Keleti Újság és a Napkelet képviselte polgári radikalizmus az 1918 előtt budapesti politikai modernizációs ideológiát akarta meghatározóvá tenni a romániai magyar közgondolkodásban.71 Ezt azonban sem az OMP, sem az egyházak vezetői, de a bukaresti vagy a budapesti magyarságpolitika sem támogatta. Ezért ez a modernizációs-emancipatórikus közbeszéd inkább a temesvári és a nagyváradi sajtóban és a szociáldemokrata körökön belül maradt meg. A romániai szociáldemokrácián belül a két világháború között, ausztromaxista alapon és a kisebbségek meghatározó befolyásának köszönhetően soha nem volt kérdés a nemzetiségi jogok biztosítása, a kisebbségi pártszervezetek és szakszervezeti mozgalmak önállósága és nyelvhasználata. A húszas években Magyarországon végbemenő antiliberális, neokonzervatív fordulat igazából nem érezteti hatását Erdélyben, mert a múlthoz való fordulás az erdélyi fejedelemség, az önálló erdélyi hagyományok és ebben a tanszilván regionális jelleg kimutatására irányult. Míg Magyarországon a múlt tanulsága a liberális reformok kárhoztatása volt, addig Erdélyben épp a múlt dicsősége, az akkori cselekvési stratégia felhasználása került az új azonosságtermelésben középpontba. A magyarországi szellemi életet meghatározó nemzet-karakterológiai vitákban pedig mind a Szekfü Gyula képviselte nagymagyar, mind a Szabó Dezső megfogalmazta kismagyar felfogással szem69 Horváth Sz. Ferenc: Elutasítás és alkalmazkodás között. A romániai magyar kisebbség politikai stratégiái 1931-1940. Kézirat, 150 p. 70 Ilyennek tartom Tóth Sándor, Kántor Lajos, Balázs Sándor, Cseke Péter kisebbségi eszmetörténeti munkáit. 71 A Napkelet irodalmi munkáiból ad válogatást és a folyóirat repertóriumát is közli: Napkelet 1920-1922. Antológia. Vál., előszó, függelék, repertórium Mózes Huba. Kolozsvár, Kriterion, 2004.
