Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Integrációs modellek
64 Bárdi Nándor ben a belső revíziót és ezzel a visszatérést az erdélyi múlthoz (a politikai realizmushoz, a minőségi magyarsághoz, a birodalmi eszmékkel szemben a kismagyar világhoz) hangsúlyozták.72 Ötödik elemként nem feledkezhetünk meg a magyar nyelvű cionista irodalom és a zsidó nemzetesítésnek a magyar nyelvterületen belül legintenzívebb erdélyi megindulásáról sem. A bőséges röplap irodalmon túl itt működött a legfontosabb magyar nyelvű zsidó napilap, az Új Kelet is.73 6.2. A harmincas évek kolozsvári szellemi élete rendkívül nyitott volt a nemzetközi hatások befogadására. A marxizmus egyetemi és értelmiségi népszerűsítésében nem elsősorban a szociáldemokrata munkásmozgalom, hanem a Tanácsköztársaság emigránsainak, Antal Márknak és Gaál Gábornak volt meghatározó szerepe.74 Ugyanakkor a külföldi egyetemi tanulmányok során is kapcsolatba kerülhettek a kommunista mozgalommal (Bányai László, Méliusz József). A harmincas évek közepére az egyházakhoz is kapcsolódó diákmozgalmak révén, az Erdélyi Fiatalok, majd Hitel jelentkezésével és az új, fiatal egyházi vezetők helyzetbe kerülésével a keresztényszociális eszmék voltak a legnagyobb hatással a generációt meghatározó népszolgálati eszme kialakulására.75 Ezzel párhuzamosan a húszas évek polgári radikális közírói egymással ellentétes pólusok felé mozdultak el. Sulyok István és Paál Árpád a nemzetszocializmus és a német népközösségi eszmerendszerben látta a magyarkérdés európai rendezésének lehetőségeit.76 Ezzel szöges ellentétben Ligeti Ernő, Krenner Miklós és a Független Újság szerzői köre az európai liberalizmus totalitarizmus kritikáját hozta, és a magyar kisebbségi közélet pluralitását próbálta fenntartani.77 Az irányzatok intézményesülését azonban a második bécsi döntés és a világháború lehetetlenné tette. 6.3. A MADOSZ, az SZDP, illetve az MNSZ baloldali vezetői számára 1944 után az igazi kihívást az jelentette, hogy a két világháború közti baloldali hagyomány (Gaál Gábor a Korunkban intézményesítette, illetve Kon Hiller az illegális erdélyi kommunista mozgalomban) és annak marxista-leninista képviselői, Balogh Edgár, Méliusz József, Jordáky Lajos a negyvenes évek végére a bukaresti pártvezetés számára felesleges 72 Bárdi Nándor: A profetikus nemzetszemlélet... i. m. 73 A napilapról publikált és annak repertóriumán dolgozik Újvári Mária. Az erdélyi zsidóság önszerveződéséről Gidő Attila: Két haza birtokában. A cionista mozgalom és az erdélyi zsidóság önszerveződése az Új Kelet tükrében. Kézirat, 2004: uő: Az erdélyi magyar zsidóság önszerveződése és önazonosságtudata az első világháborút követően. Székelyföld, 2002. 8. sz. 82-109. p. 74 Tóth Sándor: Dicsőséges kudarcaink a diktatúra korszakából. Gaál Gábor sorsa és utóélete Romániában 1946-1986. Budapest, Balassi, 1997. 75 A keresztényszociális mozgalmak Makkai Sándor, Tavaszy Sándor, Imre Lajos, László Dezső már idézett munkáiból rekonstruálhatók. Katolikus vonatkozásban Ferencz Ervin gyergyószárhegyi ferences szerzetes visszaemlékezései segítettek. 76 Horváth Sz. Ferenc: Az Erdélyi Lapok ideológiája 1932-1940. Regio, 2004. 3. sz. 103-141. p. 77 Albrecht Ferenc: Atranszilván szabadelvűség. Hitel, 1935. 2. sz. 279-287. p.; Szenczei László: Néhány szó a liberalizmusról. Hitel, 1937. 1. sz. 66-70. p.; Szemlér Ferenc: Elvek és törvények. Hitel, 1937. 1. sz. 70-76. p.; Filep Tamás Gusztáv: Deklasszálódás, unalom, irónia. Ligeti Ernő társadalmi regényei. Forrás, 2006. 3. sz. 92-106. p.; Krenner Miklós (Spectator): Az erdélyi út. Válogatott tanulmányok. Közzéteszi, bevezető és jegyzetek: György Béla. Székelyudvarhely, Haáz Rezső Múzeum, 1995; Gidó Attila: A Független Újság repertóriuma 1934-1940. Kézirat, 110 p.
